Születésének (1829 február 3) 185. évfordulójának az emlékére – 2014 

Orbán Balázs emlékezete.

A Székely Géza által szerkesztett „BRASSÓI TURISTA”

1940 áprilisi számában megjelent közlemény.

Írta és a BTE közgyűlésen felolvasta Magyari László

A művelt ember élete vándorútján soha sincsen egyedül. Még amikor úgy érzi, hogy mindenkitől elhagyottan társtalanul bolyong sorsának útvesztőjében, akkor is vele vannak az emberi művelődés nagy szellemei. Csak keveseknek jut osztályrészül az önálló gondolkozás és szemlélődés adománya, a nagy tömegeknek bele kell nyugodnia abba, hogy csak az emberiség szellemóriásain keresztül érzékelheti a világot. Az emberiség nagy szellemei elkísérnek életünk ösvényén öntudatra ébredésünk első pillanatától kezdve a legutolsóig.

Örök útitársaink.

* * *

Amikor Orbán Balázsról emlékezem, úgy érzem, hogy ő is örök útitársként szegődött hozzánk, a székelyföld magyar turistakultúra szerény munkásaihoz, s ma ötven éve halála után is velünk van minden pillanatunkban. Nemcsak útitársunk, hanem vezetőnk is, akinek irányítása mellett megismerjük Erdély délkeleti szögletének minden csodáját.

A Brassói Turista Egyesület már egy-ízben már kifejezte hódolatát emléke előtt, amikor a homoródalmási barlangot feltárójáról nevezte el, s emléktáblával jelölte meg azt a helyet, ahonnan háromnegyed évszázaddal ezelőtt barlangkutató útjára elindult.

Úgy érezzük azonban, hogy az a véletlen, mely ez évi közgyűlésünket halálának félszázados évfordulójával összefűzte, figyelmeztetés, hogy emléke iránti köteles kegyeletünknek korántsem tettünk eleget eme, még mindig egyetlen Orbán Balázs emlékmű elhelyezésével, hanem maradandóbb emléket kell neki állítani.

Mi lehetne Orbán Balázs egyéniségéhez méltóbb emlék, mintha megszabadítjuk munkásságát a feledés sűrű fátylaitól, ha annyira ismertté tesszük, hogy nevének említésekor nem tekintünk tájékozatlanul szerteszét, hanem élete és működése azonnal teljes nagyságában áll ellőttünk.

Akkor róttuk le valóban emléke iránti köteles hálánkat, ha nemcsak a maihoz hasonló ünnepélyes alkalmakkor, s azoknak a napoknak százados vagy félszázados évfordulóján emlékezünk meg róla, amelyek életének határait jelentették, hanem hétköznapi turistaéletünkben is vezetőnknek fogadjuk el.

* * *

Orbán Balázs 1829-ben született Udvarhely megyében, katolikus, székely nemesi családból. Tizenhét éves korában szüleivel Konstantinápolyba utazott, s csak tizenhárom év múlva látta viszont hazáját. Ez alatt az idő alatt bejárta a közel keleti országokat, majd tanulmányai kiegészítése végett Londonban utazott. Itt felújította azt az ismeretségét, amelyet Kossuthtal és az emigránsokkal azok törökországi tartózkodása alatt kötött. Londonból Párisba utazott, ahol Victor Hugó környezetéhez tartozott.

Az amúgy is szabadságért és a népjogokért lelkesedő ifjú egyéniségének kialakulását ezeknek a nagy demokratáknak a közelsége elhatározóslag befolyásolta, s amikor a külföldnek búcsút mondott, hogy megtérjen arra a földre, amelyet hosszú távolléte alatt sem szűnt meg soha szeretni, élete célját ebben a két szóban sűrítette össze „a néppel a népért”.

Családjának alig egy évszázados bárói címét sem viselte. Sokkal demokratikusabb gondolkozású, s mint hogy ilyen külsőségek hatással lennének rá. Őseinek unitárius hitéhez is azért tért vissza, mert úgy érezte, hogy ennek a vallásnak a tanításai sokkal közelebb állnak felvilágosult gondolkozású, haladó szellemű egyéniségéhez.

Orbán Balázs egész életének az a szeretet adta meg tartalmát, mely őt szülőföldjéhez, s ahhoz a székely néphez fűzte, amelyből ő is származott. Szűkebb családja nem volt, de övé volt az egész székely nép. Közel harminc éves közéleti munkásságának az a törekvés képezte gerincét, hogy a székely népet társadalmilag és gazdaságilag is magasabb színvonalra emelje. Felismerte a székelység elmaradottságának az okát, hogy nincs tudatában annak az erőnek, amelyek évszázados intézményeiben rejlenek, sem annak a kincsnek, amelyet magában és a tulajdonában lévő területeken birtokol. Az évszázados küzdelmekből a székely géniuszt megtépázva került ki, a székely életerő már nem a régi. Fel akarta támasztani közöttük azt a régi szellemet, amely a hagyományok s a krónikák lapjai őriztek meg. Meg akarta ismertetni a székelységet önmagával, felszínre akarta hozni székely néplélek és föld rejtett kincseit, hogy önbecsülésében megerősítve egy szebb és boldogabb jövőre avathassa őket. Ez a cél lebegett szemei előtt, amikor a kiegyezést megelőző években bejárta az egész Székelyföldet és a Barcaságot s kutatásainak eredményeit egy hat kötetes műben hozta a nyilvánosságra, amely az egyszerű címet viseli „A Székelyföld leírása”.

A kiegyezés után közéleti pályára lépett. Egészen haláláig tagja volt a képviselőháznak, ahol az ellenzék soraiban küzdött a nép, elsősorban székely népe jogaiért és boldogulásáért. A róluk való gondoskodás és a velük való foglalkozás töltötte ki úgyszólván egész életét s amikor 1887-ben az Akadémia tagjai közé választotta, székfoglalójában is „A székely származásáról és intézményeiről” értekezett.

Halálának ötvenedik évfordulója alkalmával az egész erdélyi magyar társadalom értékeli közéleti és politikai munkásságát, s mint közintézményeink szerény anyagi viszonyaihoz képest valóban bőkezű pártfogóját. Megemlékeznek róla mint történetíróról, mint a mai falukutató őséről, aki „ A Székelyföld leírása”-ban egy olyan munkával ajándékozott meg, amelynek ma is hiába keressük párját a magyar művelődés történetében.

A mi megemlékezésünk elsősorban a Székelyföld bejárójának és leírójának szól, úttörőjének annak a székelyföldi magyar turistakultúrának, amely egyik szerény tényezőjének magunkat is vallhatjuk.

Orbán Balázs természetjárása némely szempontból kevesebb, némely szempontból meg több volt, mint amit mi ma turistáskodásnak nevezünk.

Mint a mai turistáknak zöme, ő is gyalog járta be a Székelyföldet, de ebből hiányzott a tudatos erőkifejtés, s gyalogos utazását inkább a rendelkezésére álló eszközök elégtelenségének, semmint egy tervszerű vállalkozás bizonyítékául kell felfognunk.

A mi turistáskodásunk mozgató rugója a természet utáni vágy, az a törekvés, hogy a rendelkezésünkre álló szabad időnket környezetünktől távol és rendes napi foglalkozásunktól eltérően töltsük el. Orbán Balázsban még nem élt ez a vágy, mert ő még nem szakadt el annyira a természettől, mint a mai városlakó polgárok, akik csak a turistáskodással tudják megőrizni kapcsolataikat a természettel.

S végül nem találjuk Orbán Balázsnál sehol a nyomát annak, hogy felismerte volna azt a szolgálatot, amelyet a természetjárás az egészségnek tesz, s amely ma az egyik legfontosabb eszköze a turistaság népszerűsítése érdekében végzett munkáknak.

Orbán Balázst elsősorban a faja iránti szeretete hajtotta erre az útra. Megismerni a vidéket, amelyben él, történelmét, amely erkölcsi tőkéjét szolgáltatja. Felkutatni hagyományait, megmenteni a pusztulástól népművészetét, költészetét és háziiparát, feltárni természeti kincseit, s mindazt amit lát, hall és tapasztal, a székelység javára hasznosítani.

Gyalogosan, faluról-falura, öt év alatt több mint ötszáz községet járt be. Felkereste a falu legöregebb embereit, hogy a szájhagyományok felől kikérdezze. Végig kutatta a kúriák leveles ládáit, hátha talál bennük céljainak megfelelő adatokat és okiratokat. Nem mehetett el templomok és várromok előtt anélkül, hogy tüzetesen vizsgálat alá ne vette volna eredetüket és történetüket.

Egy-egy különösebb alakú domb, folyókanyar, ásványréteg, ülepedés vagy barlang elég ok arra, hogy talán napokig ott időzzön mellettük, amíg akár természettudományos felkészültsége, akár a nép ajkán élő hagyományok kíváncsiságát kielégítették.

Ez az a többlet, ami Orbán Balázst a mai átlag turistától elválasztja, mert sokan vagyunk akik megyünk, de kevesen, akik a természetet, mint azt az óriási keretet tudják felfogni, amelyben e világon létre jön és él, amely nem múlik el, s ha változtatja is az arcát, mindig egyetlen és örök.

* * *

A természet az élet tanítómestere, de csak akkor tudunk hozzá közel férkőzni, ha elsajátítjuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyek megértéséhez szükségesek.

Orbán Balázs megtaníthat arra, hogyan kell a természetben járnunk, ha azt akarjuk, hogy a turistáskodás ne csak épséget, hanem lelki gyarapodásunkat is szolgálja s közelebb hozzon minden törekvés és alkotás forrásához : a természethez és s néphez.

Sajnos, Orbán Balázs könyve, „A Székelyföld leírása” ma már közkézen egyáltalában nem forog s a megmaradt példányok múzeumok és közkönyvtárak féltett kincsei.

A róla való megemlékezésünk azonban nem lenne teljes, ha nem kísérelnők meg eme mű szerkesztésének és tartalmának legalább vázlatos képét adni.

Orbán Balázs az őt székely szék mindegyikének, Udvarhelynek, Csíknak, Háromszéknek, Marósszéknek és Aranyósszéknek egy-egy kötetet áldozott, míg a hatodik kötetet a Barcaság részére tartotta fenn, mint amely terület a Székelyfölddel földrajzilag és történelmileg együvé tartozik.

Nem történeti, nem természettudományi, nem is néprajzi munka, hanem egy rendkívüli képzettségű kitartó elme minden irányban megnyilvánuló érdeklődésének az eredménye s címének megfelelően valóban nem más, mint mindannak a leírása, ami a Székelyföldet alkotja.

Sehol sem találkozunk száraz tudományossággal telített fejezetekkel. Az élet lüktet minden sorában. Olvasáskor úgy érezzük magunkat, mintha Orbán Balázs útitársául vett volna maga mellé, hogy az ő rajongó szeretetén keresztül ismerjük meg a székelyek hazáját.

Hallgassuk meg hívó szavát s kövessük őt vándorútjára. Ha vele utazunk, nem fáradunk el soha. Lépten-nyomon megáll, hogy pompás nyelvvel, élénk színekkel, ragyogó hasonlatokkal, ékes szóvirágokkal érzékeltesse az elénk táruló változatosabbnál változatosabb tájakat.

Szavainak festői színkezelése nyomán megelevenedik előttünk a tájék.

Látjuk, amint az Olt és a Küküllő kanyarogva siklik tova az erdő-borította völgyek mélyén, hogy a síkságra érve lomha nyugalommal törjön utat magának a megsemmisülés felé.

Halljuk a Kárpátok fenyveseinek zúgását, amint a Hargita ősrengetegének felelget, talán a régmúlt időkről regél az itt maradt hun ivadékoknak.

Érezzük az erdei tisztásokat borító havasi virágok illatát s szomjasan szívjuk be bódító leheletüket.

Vidám léptekkel haladunk a hűs erdei ösvényeken, majd elszoruló szívvel torpanunk meg, ha egy-egy kanyarodó után a természet gigászi alkotásai zárják el további utunkat.

Várromot érint az utunk ? Megtudjuk a történetét, meghalljuk a hozzá fűződő mondákat, szinte látjuk, amint a székelyek a kunokkal, tatárokkal és nem egyszer saját véreikkel küzdenek a most már romokban heverő várak falain.

Barlang mellett megyünk el ? Annak is megvan a maga története s mindegyik egy-egy ragyogó szem a székely népköltészet gyöngyfüzérében.

Megismerjük a falvak és városok történetét a legelső, a mondák ködébe vesző településektől Orbán Balázs koráig. Tudomást veszünk a környék történelmi, néprajzi vagy természeti nevezetességeiről, különösen ha a negyvennyolcas szabadságharccal vannak kapcsolatban. A kastélyok és templomok különösen vonzzák vezetőnket, aki száznál több templom festményit, kegyszereit, harangjait ismerteti meg az utókorral Az énlaki unitárius templom székely rovásírásos feliratának felfedezését is neki köszönhetjük.

Megelevenedik előttünk a székely nép hétköznapi és ünnepi élete. Velük verejtékezünk, amikor földjüket szántják, amikor „erdőznek”, amikor az ősfoglalkozások kemény igájában görnyedezve szerzik meg a mindennapi betevő falatjukat.

Velük vagyunk, amikor „külföldre” mennek dolgozni vagy kiszállítják a vásárra áruikat s amikor a hosszú útról megtérve, ünnepet ülnek.

Ilyenkor felcsengenek ajkaikon a székely népballadák édes-bús melódiái, fel a csűrdöngölő pattogó rigmusai s jó kedvvel harmatozzák be a lakodalmas köszöntök hangjai mellett templomba haladó násznépet.

És milyen festői maga a nép is, amikor a nemzedékről-nemzedékre szált népviseletben halad az Isten háza felé.

A székely nép művészlélek. Már a ház bejárójánál ízlésesen faragott kapu fogad, míg a szobában a festett bútorok s székely szőttesek gyönyörködtetik a szemet.

Szívélyesen marasztalnak mindenütt s mi közéjük telepedve elmerengve hallgatjuk az ősökről szóló mondákat, az egy-egy várromhoz, barlanghoz, vagy jellegzetes alakú sziklához fűződő legendákat, amelyek talán rég elmerültek volna a feledés homályában, ha Orbán Balázs át nem mentette volna az utókor számára.

Összegyűjtötte a székely népköltészet termékeit, a rigmusokat, szólás-mondásokat, amelyekből naiv, de azért életre való népi bölcsesség sugárzik felénk. Nem feledkezik meg a különféle család- és helynevek eredetének megmagyarázásáról sem, úgy, amint azokat a népi hagyományok fenntartották.

Nagy szeretettel foglalkozik Orbán Balázs a Székelyföld természeti kincseinek a feltárásával is. Amúgy is színes nyelvezete ilyenkor költői magasságokban lendül, érezzük, hogy nemcsak érzékeltetni akarja a látottakat, hanem minket is a meglátogatásukra akar csábítani. Valóban : Orbán Balázs az egyik főtörekvése az volt, hogy a Székelyföld természeti kincseinek feltárásával a közfigyelmet erre a földdarabra terelje s népének közvetve ezzel is hasznot hajtson.

Nem volt szakképzett természettudós, de hangyaszorgalommal gyűjtötte össze a legjelentéktelenebb adatokat is, amelyhez hozzájuthatott. Sok esetben hívta fel a szakkörök figyelmét valamely sajátosságra, amely még feltárására és megmagyarázásra vár.

* * *

Ötven éve már, hogy senki sem szegődhetik Orbán Balázs mellé útitársnak, de székelyföldi kirándulásaink során ő most is velünk van.

Szálljunk le a nekünk annyira kedves Nagykőhavas fenyőerdő bérceiről s a Garcsin patak rohanó habjai mellől tekintsünk fel az Írott-kő és a gerinc szikláinak jellegzetes vonalaira, haladjunk végig a szűk Tömös völgyön, élvezzük a szoros környező három óriásnak : a Bucsecsnek, Nagykőhavasnak és Keresztényhavasnak lenyűgöző látványát,vagy menjünk fel a Cenkre : Orbán Balázs mindenütt velünk van.

Látogassunk el a Barcaságnak bármely zugába, a rozsnyói, a feketehalmi és a krizbai várromokhoz, Törcsvárra, a csángó falvakba, a régi székely települések nyomaihoz, taposott ösvényen haladva, Orbán Balázs előttünk járt ott.

Vagy keressük fel a Székelyföld természeti kincseit és látványosságait, Háromszék gyógyfürdőit, a borvízforrásokat, a futóhomokban ágyazott rétyi nyírest, Torja halálos gőzt lehelő barlangját, Bálványos vár romjait, a Kárpátok gyöngyét, a Szent Anna-tavat, Orbán Balázs szelleme kísér, ő figyelmeztet a rejtett szépségekre.

Kapaszkodjunk fel a Hargita változatosabbnál-változatosabb látványt nyújtó völgyein, vándoroljunk végig a gerincén, látogassuk meg a csiki medencét, járjuk be az Olt forrásvidékét, az Egyeskövet, a Nagy-hagymást, ránduljunk ki a Gyilkos-tóhoz, hallgassuk meg a Nagy Cohárd fenyveseinek a zúgását, néma csodálattal adózzunk a felhőkbe szökő megmászhatatlan Oltárkőnek, ereszkedjünk le a Békási-szoros százméteres sziklafalai közé, ahova csak deleléskor ha betéved egy-egy sápadt napsugár, hallgassuk meg az erdő susogását, a Békás patak szikláról-sziklára szökdelő rohanó hullámainak a mormogását, miről mesélnek ? Hírt hoznak háromnegyed évszázad távolából Orbán Balázsról, akit itt még sűrű áthatolhatatlan ősrengeteg fogadott. De már járt itt s mi csak az ő nyomdokain haladhatunk.

Kerüljünk át szűkebb hazájába, Udvarhelyre s a parajdi sószikláktól az alsórákosi Olt-szurdokig látogassunk el minden faluba. Keressük fel Lengyelfalvát, ahol született, Székelyudvarhelyet, ahol iskoláit végezte, Szejkefürdőt, nyaralóját, amelyben dolgozott, sírját, amelyben örök álmát alussza, Székelykeresztúrt, melynek unitárius kollégiumára oly sokat áldozott, a homoródalmási barlangot, melyet ő tárt fel és írt le először : Orbán Balázs emléke kísér mindenütt.

Látogassuk meg Maros-mentét, ameddig székelyek lakják, a Nyárád-mentét, Szovátát s amíg fáradt tagjainkat a Medve-tó meleg hullámaiban fürdetjüj, ne feledjük hogy a tó változatos történetét is Orbán Balázs mentette meg a feledésből.

Végül lépjünk egy nagyot s az Aranyos-vize valóban aranyos fénybe ragyogó hullámai mellett merüljünk el az aranyos-széki tájék szépségében. Keressük fel Torockó híres vidékét és népét, haladjunk végig a tordai hasadék sziklafalai között, csodálattal adózva a természet erejének, amely ezt a néhol száz méternél is mélyebb szakadékot létrehozta : Orbán Balázs itt sem hagy el, velünk van.

* * *

Velünk van a Székelyföld és a Barcaság minden egyes hegyén, minden völgyében, tavainál, várromjainál, templomainál, falvaiban és magános kúriákban velünk van, ha kirándulunk, ha a természetet tanulmányozzuk, ha a székelység történetében búvárkodunk, mindig és minden alkalommal, mert ő minden székelyföldi vándornak hűséges barátja, örök útitársa.

* * *

Nem hisszük azt, hogy Magyri László Orbán Balázsról írt részletes, megemlékezéséről valaki ma ennél jobb megemlékezést tudna írni. Ez késztetett arra, hogy közöljük írását, még akkor is ha azóta több évtized telt el.

Az ERDÉLYI TURISTA 1930 decemberi számában megjelent közlemény.

Emléket Orbán Balázsnak !

Írta Bányai János

Orbán Balázsnak, a Székelyföld halhatatlan emlékű kutatójának nemrégen ünnepeltük százéves születésű jubileumát

Hogy ki volt Orbán Balázs, nem kell hangsúlyoznunk intelligens és öntudatos turistáink előtt. Annyi bizonyos, hogy székelyföldi kirándulásainknak még ma is egyetlen forrása az ő nagy szeretettel megírt monográfiája, a Székelyföld Leírása című hatkötetes mű.

Itt volna tehát az ideje, hogy az erdélyi turisták apjának, – mert akkoriban bizony ő amúgy turistamódon, gyalog járta be az egész Székelyföldet, – a mi szerény viszonyainkhoz illő és stílt szerű emléket állítsunk. Sok minden módja lehet a kivitelnek, de azt hiszem, hogy legalkalmasabb az volna, ha az ő kedvenc helyét, a homoródalmási barlangot választanánk az ünnepelés színhelyéül s ez alkalommal a nevezetes barlangot az ő emlékére „Orbán Balázs barlangnak” neveznők el s ezt a tényt egy kis emléktáblával a barlang szájánál mindenki által látható módon kifejezésre is juttatnók.

Ezt az alkalmat arra is fel kellene használni, hogy a turistaság szempontjából elsőrendű, s mégis a Hamupipőke szerepét játszó remek természeti szépséget és történelmi nevezetességet az érdeklődés középpontjába helyezzük. Én azt hiszem, legelső feladat egy hozzávezető útnak a megépítése volna. Itt nagy szolgálatot tehetnénk a homoródalmási lakóknak. A szépen működő Dávid Ferenc legényegyletek helyi csoportja igazán leghálásabb munkát akkor végezné, ha annak a kivitelét vállalná, hisz ép a nagy unitárius Orbán Balázs s egyben falujuk hírnevének az emelését is szolgálnák azzal, nem is szólva arról az anyagi haszonról, amihez a község az idegenforgalom révén hozzájuthat.

Hisszük, hogy a Brassói Turista Egyesület felkérésére a felvetett gondolat a homoródalmási vezetőségnél megértésre talál s keresni fogják a módját annak, hogy kalákázás vagy más cím alatt áldozzanak Orbán Balázs emlékének, annak az embernek, aki egy életen át dolgozott a székely közcélokért.

A Brassói Turista Egyesület vezetőségének szakszerű irányítása mellett a homoródalmásiak építő munkája igazán mintaszerűt produkálhatna s most következő téli-szezon ép jó volna a kérdés gyakorlati megoldásának az előkészítésére s talán a jövő évi szezonnyitás a nagy székely emlékünnepélyével lehetne összekötni.

Hiszem, hogy ez az engem régóta foglalkoztató kegyeletes megemlékezés még másból is vált ki hozzászólást, hisz a jó tanácsokra, megoldási módokra mindig szükség van.

Az ERDÉLYI TURISTA 1931 májusi számában megjelent közlemény.

Orbán Balázs – ünnep a homoródalmási barlangnál.

Bányai János székelykeresztúri geológus tanárnak az Erdélyi Turista legutóbbi számában megjelent felhívását a B.T.E. Magáévá tette és elhatározta, hogy pünkösdkor a homoródalmási történelmi nevezetességű barlangnál ünnepséget rendez a legnagyobb székely kutató és turista Orbán Balázs emlékére s ez alkalommal Orbán Balázs – barlangnak kereszteli el a híres barlangot. A székelyföld minden részéből nagy érdeklődés mutatkozik az ünnepség iránt, melyen részt vesznek a brassói, erdővidéki, csiki, udvarhelyi, keresztúri és kolozsvári turisták. Az ünnepség részletes programját a napilapok hasábján közli a B.T.E.

Sajnos a barlang nem viselhette sokáig ezt a megtisztelő nevet, mivel a BTE vandál gonosz ellenségei a táblát leverték és összetörték. Összetörték azt a táblát, amelyen Orbán Balázs szent neve ált. A táblát összetörhették de az emléket nem tudták szétzúzni, az emlék örökké fennmaradt.

A barlang bejáratánál egy rozsdás tábla román nyelven és magyar nyelven tudatja, hogy Orbán Balázs szent barlangjában léptél be.

1993-ban, alakult brassói EKE osztály ORBÁN BALÁZS születésének 175-ik évfordulója emlékére jól sikerült ünnepélyt szervezett.

ORBÁN BALÁZS EMLÉKÜNNEP

2004

Az ünnepély helyszíne: Baiulescu-ház

Az ünnepélyt Soós Gábor EKE elnök nyitotta meg és ezt ünneplő beszéddel méltatta.

Előadók:

Szotyory Mária – titkár

Orosz József – alelnök

Sípos Lajos – kultur felelős

Grész Judit – tag

Fellépett: A brassói Magyar Dalárda

a Grimasz és az EKE ifjúsági Csapata

Szotyory György alelnök a teremben fotó kiállítást szervezett, amely keretén az EKE tagok bemutatták a kirándulásokon készített legjobb fényképeiket.

A 2005-ben, alakult Brassói Turista Egyesület ORBÁN BALÁZS emlékére vándor táborokat szervezett, főleg székelyföldön amelyet Orbán Balázs nevéről nevezett el.

Az alábbiakban bemutatunk egy pár tábori füzetet.