2018 július 21 – 28

Az archív fotón a jegenyefákkal szegélyezett, hajdani derestyében vezető utat láthassuk és kedvelt kis autót a 600-as FIATOT. Ez a felvétel 1977-ben készült. 
A BTE honlapján, Brassó – hajdanában és ma, alcím keretén, megemlékeztünk a Derestye úti jegenye-sorról. Ezeket a sorokat idézzük fel. 
Derestye úti jegenye sor és a 600-as FIAT. Biztosan sokan emlékeznek arra, hogy Brassó és Derestye közötti jegenye-sor szépítette. Nem azért ültették ide a jegenye-sort, hogy az szépítse. Egy Tompa nevű erdész a derestyei Czell sörgyártól kaspta azt a megbízást, hogy magas fákat, jegenyét ültessenek Derestyétől – Brassóig. Ez azért kellett, hogy a Brassóban szállítandó sörös hordókat ne süsse a Nap. Hasznos is volt és szép is volt, ez is már a múlté. 
Ami a 600-as FIATOT illeti, egy nagyon kedvelt, gazdaságos kis autó volt. A versenytársával   a TRABANTTAL.      
Az alábbi képen a volt derestyei utat láthassuk ma. A jegenyefák eltűntek a FIATTAL együtt. Az utat kiépítették, Derestyét Brassóhoz csatolták. A sörgyárnak is új neve van. A sörös hordókat többet nem süti a Nap, csukot autókkal szállítják. 
 
 
A hétvégén, 21-én szombaton a Bodza vidékére kirándulunk. A túra irányát pénteken határozzuk el az időjárás függvényében. Ha a rosszra fordul az idő, ami az előre jelzés miatt lehetséges, akkor túrát két hétre halasszuk el, augusztus 4-ére,  mivel 28-án, a Csörgő vízeséshez kirándulunk.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 
 
 
A múltkori honismereti túrákkal kapcsolatba.
Sepsibükszád környéke – tusnádi-szoros. A kirándulásnak két célja volt : Vápa-vára és az erőmű a tusnádi-szorosban. Bükszádot Orbán Balázs is bejárta, a következő képen emlékezik meg róla : “Bükszád egy vadregényes hegykebelben a tusnádi szoros alsó torkolatában, gyönyörű lombdús hegyektől körülkeretelt fennsíkon, melynek nyugati oldalán mélyen ágyalta be magát az Olt. … Különben Bükszád egyike honunk legszebb havasvidékeinek, nem csak azon sok természeti szépségénél fogva, mellyel a teremtő azt oly pazarul felékité, hanem érdekes azon sok régi rom miatt is, mely annak környékén múlt idők emléktöredéke gyanánt fennmaradt.”
A vasút állomástól nem messze találjuk Bükszád virágokkal szegélyezett halas tavait, összesen hetet. Vápa-várához szintén a vasút állomástól lehet eljutni a kék pont turista jelzésen. Az út érinti a tavakat. A halászoktól érdeklődtünk az út iránt. “Menjünk tovább a sínek mellet és kövessük a jelzést, de vigyázzunk, mert arrafelé sok medve van. Medve veszélyes az út, ne induljanak el.”
Elindultunk a sínek melletti ösvényen. Alig mentünk vagy száz métert a tavaktól, egy kék nyíl jobbra térőt mutatott. Követtük a jelzés, egyenesen egy mocsárba vezetett. Ösvény sehol, jelzés sehol. Valószínű, hogy a sok esőzések miatt jött létre a mocsár. Innét már látszót a várhegy, pontosabban a várhegyen levő kőbánya. Azt határoztuk, hogy majd ősszel visszajövünk, és akkor folytassuk az utat. Ősszel biztosan szép látványban lesz részünk. A tavakban és a tavakat szegélyező virágokban gyönyörködtünk. Tisztaság minden felé, a halászok azt mondták, hogy a medvék este felé jelennek meg, akkor nem tanácsos itt járni.
Fotó galéria :
Tusnád-szorosban volt erőmű. 
Határ panzió mellett elhaladva, szintén az Olt folyónál szemléltük a tönkrement erőművet a Kárpitus kőfejtő közelében.  Siralmas látvány. 1989 után az erőművet leállították. Megkezdődött az erőmű  lerombolása. A víztároló vizét leengedték, kár, megmaradhatott volna, hiszen szép környezetben volt a tó. Becslésünk szerint a tó a gátnál, alig volt 5-6 méter mély és kb. fél km. hosszú. A turbinához egy földalatti alagút vezetett. A száraz tó-mederben nem találtuk sehol ezt a alagutat. A gát utáni lejtő nagyon csekély, mi laikusak, nem tudtuk elképzelni azt, hogy hogyan tudott működni ez a erőmű. Az Olt- folyót elvezették, megváltoztatták folyási irányát, de miért ? Az erőmű valószínű, hogy egy hibás terv alapján készült a szociális vívmányok keretén.
Fotó galéria :

2018 július 14

Az archív foton a hajdanában volt zászlótartót láthassuk  Málnásfürdőn. E szép toronyszerű emlékmű tetején egy hosszú rúd volt, ezen volt a zászló. Az emlékművet 1942 július 26-án avatták fel, vagyis 76 éve a két világháború emlékére. Felül a következő felírat volt: 1918 címer 1942. Alatta lévő táblán Istennel kapcsolatos felírat volt látható. A feliratokat megrongálták, olvashatatlanná vált. 1955-ben az emlékmű még megvolt, azután rombolták le. 1996-ban turumadaras millenniumi emlékművet állítottak Málnásfürdő központjában. 
 
A hétvégére, 7-ére,  megint viharos-esős időt jósoltak, ezért a Vápa-várához tervezett túrát elhalasztottuk a következő szombatra 14-ére. Mivel Málnásfürdő is útban esik, ott is időzünk és megkeressük azt a helyet ahol a zászlótartó állt.   
A múlthéten egy közeli kisebb virág túrát szerveztünk a Lempes-hegyre. 
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.          
 
 
A Lempes-hegy.
Amint már említettük, a szombattól  (hetedike) kezdődően megint viharos-esős rósz időjárást jósoltak az időjárás előre jelzésében. Mivel már többször csalódtunk az előre jelzésben, úgy gondoltuk, hogy ez a vihar majd úgy estére fog bekövetkezni. Úgy is lett.
Ezért egy közeli túrát szerveztünk, ahogy már említettük a Lempes-hegyre. Szép derült, napsütéses időben indultunk el. Dél felé kezdtek gyűlni a felhők, először barátságos, majd fekete vihar felhők ijesztgettek. De se villámlás, se dörgés, se eső nem volt. Szárazon haza értünk, az eső késő estére érkezett meg.
Egy évben többször is elszoktunk menni a Lempesre.  Mindig más virágokon  gyönyörködhettünk. A virágokat különböző színű lepkék látogatták.   Így volt most is, de sose figyeltünk fel a Szentpéterből  kiinduló szilvás útra. (Az úgynevezett vad-szilva, cseresznye szilva, vagy a nálunk használt elnevezés: maráncsen ).  Az út mindkét oldalán a fák roskadoztak a vadszilva terméstől, volt ott, sárga, piros, sárgás-piros és persze a lehullott szilvákat tapostuk.  Az a hír járja, hogy jó minőségű pálinkát lehet főzni belőle.
Sok virág, lepke és táj fényképet készítettünk, ezekből töltünk fel egy párat. 
Fotó galéria:

2018 július 11

Az archív foton a Cenk-hegy csúcsa alatti  Bethlen-barlang vendéglőt láthatjuk, amely a kilátóterasz végében épült 1873 ban.  (Az alsó kilátó)  1891-ben nevezték el Bethlen-barlang vendéglőnek.  A hűvös barlangban tárolták az élelmiszert, italokat és főleg a sört.  E kis vendéglő nagyon népszerű volt, a padlásán szállás lehetőség is volt. A kommunista rendszerben Cabana Tampa névre keresztelték át. 
1977-ben égett le, valószínű, hogy gyújtogatás áldozata lett. 
A láthatóvá vált barlangot, 2001-ben rácsal lezárták és egy márványkeresztet állítottak fel a barlangban. 
 
Az esőzések miatt és a megduzzadt folyók miatt és a veszélyesé vált utak tudatában nem szerveztünk túrákat. Vasárnapra derült fel egy kissé az idő, ki is használtuk és a Cenk-hegyre kirándultunk.
A hétvégén ha az idő is megfelelő  lesz a Vápa-várához kirándulunk és a tusnádi vízgyűjtő gátat is megkeressük.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.
 
 
A Cenk-hegy.
Ahogy már említettük jó időben volt részünk. Az egész héten tartó esőzésnek már kevés nyoma volt. A megszokott virágok is nagyon megritkultak, viszont elég sok turistával találkoztunk. Sok medve támadás volt már a Cenken, főleg az egyedül  túrázok vannak kitéve medve támadásnak, mégis sok futókkal találkoztunk. Nem rég találtak holtan egy fiatalt, akit a medve tépett szét.
Mivel virágok nem nagyon voltak, ezért a   Cenk szikláit kerestük meg és a Bolgárszeg felé nyíló kilátót. Azt a déli hegyoldalt is bejártuk ahol hajdanában a Brassóvia vára állott. 
Az alábbiakban egy pár fényképet közlünk, főleg a sziklákról. 
 
 
Még egyszer visszaemlékezünk a Szent-Anna tavára, azért mert kezünkbe került                REIFF ISTVÁN az Áprily Lajos Főgimnázium volt magyar szakos tanára, a Búzavirág megalapítója, amit leánya Zsuzsa folytat. 
                            SZENT ANNA TAVÁNÁL OLY JÓ… című kis könyve. 
E negyven oldalas kis könyvben tallózunk.
 
A BRASSÓI TURISTÁK 30 ÉVES TÁBOROZÁSINAK VIDÁM – DALOS MESÉJE
 
Úgy, ahogy én emlékezem rá. A visszaemlékezéseket elkezdtem 1995 április elsején. 
 
Szent Anna tavánál oly jó…
csendesen hullámzik az Anna-tó,
fenyvessel borítva a hegyek,
nyáron csak oda megyek, juhé ! 
 
Ez a csacska kis dal, mely valamikor az ötvenes évek elején született a Tónál, egy csúnya esős délutánon, majdnem harminc esztendeig a tavi emberek himnusza lett, érkezésünkkor, búcsúzásunkkor, a tábortűznél, állandóan énekeltük… és idővel énekelték mások is.
A sok érdekes alcím közül nehéz választani, hogy melyiket jelentessük meg.
II. 1967-ES TAVI KRÓNIKA
Néhány éve már kedves csatakiáltásunk, egyben az egymást-hívó üvöltésünk:
Hej lap – lap – lap ! Ezt aztán átvette mindenki, aki rendszeresen járt a tóhoz. Nálunk az egyik krónika refrénje lett :
Refrén, melyet az ének elején, de minden strófa után mindenki énekelt :
Hej lap, hej lap, jó meleg a sátor sátorlak,
hej lap, hej lap, hop-hop-hop hej lap-lap-lap !
 
Újra itt vagyunk a tónál, ez már csuda jó,
milyen jó, hogy nem száradt ki a Szent Anna tó,
jó meleg az Anna vize, nedves is kicsit,
minden évben visszajön, ki belőle iszik…
(refrén) Hej lap, hej lap…
Tovább 18 szakasz következik.
13. Óh…Anna, Anna…
óóóóóh! Annával a kávéházban ismerkedtem meg,
ott, ahol a tenger háborog, semmit se fele-e-e-e-e-dek,
Egy cápa jött felém sikoltva, s megfogtaja kezemet,
a cápa persze Anna volt, azóta szerete- e-e-em…Óh
A versszakok tovább folytatódnak
Medvék a tónál…
Bizony voltak medvék a tó körül, de soha nem hallottam, hogy bárkit is megtámadtak volna. Az erdész szerint nem is kellett félni tőlük, mert nem voltak még “vérmedvék” , békés növényevők valának, na meg gyakorta ürítették a ritka szemétkosarakat vagy lakmároztak szemétgödreinkben.
1973 nyarán kerültünk legközelebb hozzájuk, ezt elmesélem, mert sokan hitetlenkedve hallgatták, pedig minden szó igaz.
Már kihirdették, hogy nem szabad a tó mellett táborozni. Májai Bandi mégis lemerészkedett a tóhoz s a kápolna mögötti réten, a hatalmas fenyők alatt a kiserdő szélén felverte sátorát. Két nap múlva mi is megérkeztünk a Trabival, s letelepedtünk melléjük. Bandi figyelmeztetett : nagyon közel vagyunk az erdőhöz, ott járnak le a medvék inni. Én rá se hederítettem a figyelmeztetésre s felvertem két sátrunkat : Pirike lakott a kicsi Zsuzsikával, a másikban én aludtam Anikóval. Remekül berendezkedtem, jó mély kamrát ástam, befedtem ágakkal s még bejáratott is csináltam. A kamra az “ebédlőnk” meg a sátrak között ott állt a Trabi.
Az első éjjel arra ébredek, hogy Pirike kiabál : “Pistaaa… itt van a medve…” “Dehogy van medve, csak… próbálom megnyugtatni. De ő csak tovább kiabál, mire én álmosan kimászom a sátorból, elindulok a kamra felé, hát Uramfia ! Ott ül a mackó a kamra közepén s vígan táplálkozik. Holdvilágos éjjel volt, tisztán láttam elégedett pofáját, amint Pirike finom paprikását eszi.  “Biz, a medve itt van… vígan vacsorázik” – nyugtattam meg Pirikét, de ő csak kiabált : “kergesd el…!  De mit csináljak ? A család azt várja, hogy bírkozzam meg vele amúgy hősi családapa gesztussal. S egyszerre eszembe jut a délután… ugyanis beszélgettem a kürtöskalács-sütő székelyekkel, akik elmesélték, hogy náluk is járt a medve. ..”és mit csináltak” – kérdem. “Semmit. – felelték – jött ez a kicsi kutya s el kezdett ugatni. Erre elment a medve.”
Ez jutott az eszemben, erre én is elkezdtem csaholni, ugatni, ahogy csak a torkomon kifért. erre a mackó megtörülte száját s köszönés nélkül elcammogott !
Ebből a könyvből tudtuk meg, hogy a tűzvész nem a harmincas években volt, hanem :
1946-ban (?) egy hatalmas erdőtűz pusztított, leéget a menedékház és a bükkszádi oldal gyönyörű erdeje.

2018 június 30

Az archív foton a Szent Anna tónál volt imolát vagy kápolnát láthatjuk. A felvétel 1955 ben készült. A kápolna akkor nem volt romos állapotba, csak a tetőzete volt megrongálva ami a turisták műve volt. Leszaggatták a tetőről a fazsindelyt és tűzgyújtásra használták fel. A harangja is megvolt, a lelógó kötelet megrángatva lehet harangozni. Mi is harangoztunk.  Ezt a műemlék kápolnát lerombolták és a ma látható kápolnát építették a helyére.      
 Kb. az 1930-as években tűzvész pusztított itt, az erdőség északi része leégett. A tűzvész nem tett kárt a kápolnában,  mind ahogy már említettük ezt a műemlék kápolnát emberi kezek pusztították el. Kár volt. 
 
 
 
 Valószínű, hogy a hétvégén a  Torjai-büdös-hegységben  fogunk kirándulni. A kénes barlangokat, Gyilkos-barlangot és a Buffogó-lápot keressük meg. A kirándulás útirányát véglegesen pénteken határozzuk el az időjárás függvényében. A túra változtatás sem kizárt. A Vápa-vár meglátogatása jöhet számításban.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.   
 
A múltheti túrákkal kapcsolatban:
– Sepsibükszád a túsnádi-szoros, az Olt mentén Alsó-Solyomkő-vár, halas-tavak.
-Szent Anna-tó, kápolna.
-Bálványos – Torja.   
 
Sepsibükszád – tusnádi-szoros.
Sepsibükszádon a Kárpitus panzióinál lementünk az Olt partjára és az állomást érintve a halas tavakig kirándultunk. Utunk folyamán megkerestük azt a helyet ahol hajdanában a    Likas-kő volt. A likas-kő sziklája már rég a folyóban omlott. Szép kilátás nyílik innét  az Alsó-Sólyomkő várára. A szikla tetején jól kivehető a falrakat. A vonatból többször figyeltük a halas tavakat azért kerestük meg. Szép, csendes környezet, itt nincs ivászat meg énekelés, csak halászok vannak.
Fotó galéria:
 
A Szent Anna tó és a kápolna.
A tónál 1955 május 1-én voltunk először biciklikkel és a kápolna közelében  sátoroztunk. A tó körül hófoltok voltak még. Reggel arra lettünk figyelmesek, hogy a hófoltok medve nyomokkal lettek teli. Azóta számtalanszor voltunk a tónál, de Orbán Balázs mégiscsak előttünk járt ott.
Orbán Balázs írásából idézünk:
“Egyszerre váratlanul egy tisztásra érve, előttünk állott a havasoknak ragyogó szeme és mi elragadtatva, odabűvölve kiáltok : Oh milyen szép ! mily dicső ! – ennél nagyobb tó elég van, de szebb fekvésű, szebb környezetű bizonnyal kevés.
Áll itt is ez őseink által kegyelet tó partjain egy Sz.-Annának szentelt imola, hol nem régen még igen zajos és népes búcsút tartottak.”
A búcsúkat betiltották, az imola romos állapotba került. 1860-ban a Kászoni Mondó ember azt saját kezűleg igazította ki, a búcsú járatokat is felújította.
Orbán Balázs : ” Az imola egyszerű, minden építészeti becs nélkül, s mellette egyszerű fakereszt áll, melyen szénnel írt egyszerű felírat van :
“”Krisztus szenvedéseiről illik megemlékezni,””  
És :           
“”Dicsőség mennyben Istennek, béke, szeretet földön az embereknek.””
A Szent Anna-tóról két legenda is létezik, amit Orbán Balázs részletesen közöl.
A tó környékén sétálgató Sanyi nevű medvét befogták és elszállították. A tóhoz  17 óra után nem szabad lemenni. A térségben levő helységek az elszaporodott medvék mitt, nagy veszélyt jelentenek a turizmusra. Sok medvetámadásról lehet hallani.
Fotó galéria:
 
Bálványos – Torja.
Bálványoson nem volt már sok időnk nézelődni. A volt szanatóriumnál egy hirdető panelon, egy boldog-asszony papucsa virág képen felhívta a figyelmet arra, hogy térségben ez a védett virág is nagyon ritkán, de létezik. Máskülönben a helységet szépen kiépítették, a panzió körül különböző ritka virágok díszítik a kis parkokat. Az útról Bálványos várát is megpillantottuk.
Torja.   Itt áll a világ legmagasabb kopjafája, 15 m.      ÁRPÁD FEJEDELEM szobra     és a         II. SZÉKELY HATÁRŐR HUSZÁREZRED lovasszobra.  
Fotó galéria:

2018 június 23

  img20180619_17034421
Az archív foton egy határhalmot-határkövet láthatunk, amely 1745 m. magasságban állt a Csukás-hegységben a Tigáj-nyergen a csúcs alatt. A felvétel 1956-ban készült, ez a határkő is arobbantás áldozata lett. A felvételen látható szomorú, 20 év alatti  fiatalok vajon mire gondolnak?   Akkor nem tudhatták, hogy ez a történelmi emlék a felrobbantás áldozata lesz. Fizikailag ezt a határkövet elpusztították, de ezen a képeslapon  az emléke örökké megmarad. Úgy legyen. 
 
 
A hétvégi túrát, szombaton 23-án, vagy vasárnap 24-én szervezzük meg. A Szent-Anna tó jönne számításban, reméljük, hogy az időjárás ki fog tartani. A túra kiinduló helysége Sepsibükszád, ahol a közelben lévő Likaskővet,  esetleg még  megkeressük a Fenyős-patak völgyében lévő Aranyliknak nevezett kőfülkét, amelyből a Fenyősarki-forrás tör fel. Az Alsó-Sólyomkő is figyelemre méltó.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 
 
A múltkori túrákkal kapcsolatban.
Mivel állandóan esős volt az időjárás, egy közeli kisebb túrát szerveztünk.
Csókás-Veczer természetvédelmi területet kerestük meg. A kiinduló helység: Erősd. 
Erősd a védett terület központjában van. Nyugat felé a Csókás, kelet felé a Veczer található. Észak felé a Tyikszk-magaslat.
Árapataktól Erősdik aszfaltos út, egy pár km. Erősdtől a Veczert érintve, Vámoshidig szekérút, jó nagy sáros gödrökkel van teli. Minket a Csókás érdekelt ahol a millió éves csigákat figyeltük meg a lősz-falban. A Csókás csúcsán hajdanában vár állott, a vár sáncai még láthatók. A várat Erősd lakossága rombolta le a vár köveit építésre használta fel.   Négy éve az ittjártunkkor megfigyeltük a fészkelő a gyurgyalagok, most egyet-se láttunk.   A Veczer-tetőn figyelemre érdemes a most tömegesen  ellepő árvalányhaj, márciusban  a hérics virágzik.
A Csókás:
 
 
A Veczer: 

2018 június 16

Az archív foton a Fejedelemasszony iker szikláját láthatjuk a Raró-hegységben. 
Innét már nincs messze a Tizenkét Apostol sziklái a Kelemen-havasokban. 
  
 
Az állandó esőzések miatt, nem szerveztünk semmiféle túrát. Június 16-án, szombaton a túra irányát pénteken határozzuk el az időjárás figyelembe vételével. 
Többször voltunk a Retyezáon.  Sok szép virág fotót készítettünk, többek között turbán liliomot is.
Ezekből a Retyezáton készült virág fotókból közlünk egy pár felvételt, főleg turbán liliomokról készült fotókat.    

2018 június 8

Az archív foton a Kakastaréj érdekes szikláját láthatjuk a Nagybánya közelében lévő       
                                                         Gutin-hegységben. 
 
 
 
A június 4-ére meghirdetett turbán liliom túrát a közbejött esőzés miatt elhalasztottuk  június 8-ára. Tulajdonképpen pénteken akartunk menni a gyerek napon, de mivel szabadnapra nyilvánították az egy vagonból álló 8 órási vonat nem közlekedett Alsórákosra.   Hogy ne üljünk otthon, a  szombatra  meghirdetett  vihar, meg eső ellenére egy közeli túrát szerveztünk Rozsnyóra és a  rozsnyói várat látogattuk meg.
További részletekre a negyedikére közölt közlemény érvényes.      
 
A múltkori rozsnyói vártúrával kapcsolatban.
Miután megérkeztünk a vár város felé néző oldalára, ahova 8 lejt kifizetve felvonóval értünk el,   látható volt, hogy a Királykő felett már gyülekeztek a fekete felhők. Úgy határoztunk, hogy innét a szorosban megyünk le.
A Nap melegen, szépen sütött. A vár titkos ajtaja mellett haladtunk el. Annak idején Orbán Balázs ezen a titkos ajtón lépet be a várba. Egy rövid idézet Orbán Balázs írásából:
Előbb leírja, hogy a várhoz két úton lehet feljutni, egy szekérúton és a városból a hegyoldalon felvezető ösvényen. “Türelmetlenségünk, hogy az érdekes romokat mihamarább láthassuk, az ösvényt választaták velünk, s ez félóra alatt a fellegvár délnyugati szögletének magas falai alá vezetett, hol kisded ajtó, a vár egykori titkos bejárata, tünt fel előttünk, ámde az most is zárva volt… az ajtónál lecsüngő kötelet fölfedezvén azt megrángattuk, az által eszközölt kolompolásra a mostani várnagy, egy öreg földész aki a kapu feletti védtoronyban lakik, kipillantván Wasisdas-án békés szándékaink megértése után megrántá a kapu reteszéhez leszolgáló kötelet, mire a vaspánttal ellátott ódon kapu feltárult, s mi egy rozzant létraszerű lépcsőzeten a kapu védtornyába, onnan belsővár udvarára értünk.” (Megjegyezzük, hogy az ötvenes években még működött a titkos kapu rendszer, a szászok a véd-toronyba a valóságnak megfelelő kis múzeumot rendeztek be és  őrizték a várat).
A kapu nekünk nem nyílt ki, a Wasisdás már régen a múlté. A kis várudvarba, ahonnét a titkos ajtó volt látható, egy kapun jöttünk be, majd egy másik kapun bujtunk ki, megkerülve a várat egy megnyitott főbejáraton 12 lej lefizetése ellenére léptünk be a vár udvarára.  A vár udvarán tulajdonképpen egy bazár, olyan zsibvásár működik.A patkószegtő elkezdve a szalma kalapig minden van.  Egyszer érdemes elmenni, mi másodszor voltunk, úgy 2 évre rá. Mivel gyerek nap volt, nagy volt a gyerek nyüzsgés. A nagy vihar délután üdvözölt minket. Szaladott mindenki ahogy tudott. Az 1 órát tartó vihart egy védett kapualjban vészeltük át. Majd lementünk a szorosban ahol egy autós zsúfoltság – bolondéria volt.
A vártúrán készült néhány fotó:

2018 június 4

Az archív fotón a Szent Erzsébet dóm látható, Kassán. 
 
 
 
Június 4.-én, hétfőn, a most virágzó  turbán liliom csodálatos virágait keressük meg, Alsórákos környékén. Reméljük, hogy az időjárás nem fordul esősre, igaz, hogy az esőre már  nagy szükség lenne.
Túravezető Piszár Károly.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 
 
 A múltkori túrával kapcsolatban.
Az Úz-völgyi túrát,  szerda helyett szombaton szerveztük meg. A túra fő célja a 2015 március 21 épült  Boldogasszonya-kápolna volt.
Erdély-ország egyik gyöngyszeme az Úz-völgye és ez a kápolna.
Nem olyan könnyű bejutni az Úz-völgyében, mivel a völgy bejáratát egy magas hegy zárja el. Rövid, meredek szerpentineken lehet feljutni a majdnem 1100 m. magas Rugát-tető  nyeregben, ahonnét azonnal, enyhén  ereszkedni kezd az út Csinód felé, amit kb. 4 km. után érünk el, elég jó minőségű kövezett úton. Első célunk a kápolna megtekintése volt. Úgy határoztunk, hogy hazafelé menet állunk meg a Rugát-tetőn és akkor megkeressük a Csonka-keresztet is. 
Csinód, 1000 m. magason fekvő szórvány település. A kápolna 1 km. távolságra van a csinodi fatemplomtól, egy meredek virágos rét felső részében.
A kápolna alkotója a Sepsiszéki Nagy Balázs fogadott, nagy szeretettel.
Nagy Balázst, 2014-ben villámcsapásos baleset érte. Az eszméletét vesztett beteg ágyából felépült, amit Szűz Mária csodatevésének tulajdonított. Megálmodta azt a elhatározását, hogy   köszönetképpen ökumenikus,  Boldogasszony-kápolnát épít az Úz-völgyében. A kápolna felépítését sokan támogatták. A Boldogasszony-kápolna elkészült. 
A kápolna nyolc szögletű, kör alakú. Minden sarokban egy ágas fenyőfa oszlop áll, közöttük a falak szintén félméteres  fenyőfa rönkökből, kötő anyaggal van felépítve. A bejárati ajtóval szemben a szűzanyát áldott állapotban, mosolygó arccal láthassuk.  Két ablaka van. Egy érdekes tükröződés következtében a Szűzanya megjelenik… csodálatos látvány. Említésre méltó a harang láb is. A tetején a református gömb, alatta a kis harang, szép csodálatos alkotás.
Elbúcsúztunk Nagy Balázstól és a Rugát-tetőn álltunk meg. A Csonka-keresztet hamar megtaláltuk, amit 1938-ban állítatott Fodor Dávid. A kereszten lévő felírat nehezen olvasható.
A kereszt felirata:
Dicsértessék a Jézus Krisztust.
Te nem segítettél jöttünkben, segíts és áldj meg visszatérésünkben. 
Ámen.
Állíttatta Istennek dicsőségére, embereknek tiszteletére
Csekefalvi Fodor Dávid 1938. 
A kereszttől a piros sáv jelzésen kimásztunk a Csécsed-csúcsra 1193 m. A csúcson minden felé hegyeket lehetett látni. Innen tovább az Óriás-tetőre vezet a jelzés. A kereszttől  Dél irányban a jelzés a Nemerére, Járos-tetőn lévő elágazásnál a kék jelzésen a Nyerges-tetőre lehet eljutni.
A kápolnával és a Rugát-tető és a Csécsed csúccsal kapcsolatos képek:

2018 május 23 – 26

Elöljáróban tudatjuk, hogy Brummer Klára (a BTE egyik alelnöke) édesanyja 87 éves korában elhunyt. A Brassói turista Egyesület közösségének a nevében őszinte részvételünket fejezzük ki  Klárinak és a gyászoló családnak. 
Nyugalma legyen csendes, emléke áldott. 
 
 Az archív fotókon a Rila-hegységben, (Bulgária) készült képeket láthatunk. A csúcs jelző táblát, Musala csúcs, 2925 m.  és csúcs alatt egy befagyott tavat, augusztusban. 
 
 
Áprilisban az Őr-hegyre kellett volna kiránduljunk, de az álladó esőzés miatt a túra elmaradt. Akkor azt határoztuk, hogy a túrát az Őr-hegyre akkor szervezzük újra, amikor virágzik a vadrózsa. 
Május 19-én, pénteken az Őr-hegyre kirándultunk, a vadrózsák már virágzásban pompáztak. Volt amin gyönyörködjünk, gyönyörködtünk is, hiszen minden felé vadrózsák lengették ágait a nagy szélben. Volt ott, rózsaszínű, piros és fehér színű. Az Olt töltésén haladtunk, Vámos-hídjától kiindulva, mindenütt a rózsákkal szegélyezett úton, majd egy szekér úton mentünk ki a hegyre, ahol hajdanában egy megfigyelő emelvény állt, körben a földben ásott rögzítők még megvannak. A  Barabás csúcson a kereszt már nincs meg, viszont a lövész árkok megvannak, itt ütközet volt. Egy rózsákkal szegélyezett úton jöttünk le az Olt partjára.
A nagy szél hatására érdekes felhő alakzatok jelentek meg az égen, ezt is élveztük.    
 A valóságos virágos kertről készült képek:  

2018 május 23

Elöljáróban, a volt magyar szakos tanárunkról dr. Szikszay Jenőről  elékezünk meg.
Dr. Szikszay Jenő 1921 október 19-én született, 56 éves korában hunyt el 1977 április 11-én. Foglalkozása, magyar szakos tanár, irodalom történész. Az Áprily Lajos Főgimnázium magyar tanára volt. Az akkori kommunista rendszer rósz szemmel nézte, magyar tanársága miatt. Semmi rosszat nem követett el, csupán a kötelességeit tejesítette mint magyar tanár, ez fájt az akkori rendszernek, többször beidézte a titkos rendőrség. Megfélemlítették, üldözték, titokzatosan hunyt el, amiben az ellenségei keze benne volt.
Nála a magyar órák azzal kezdődött, hogy a diákokkal egy népdalt énekeltetett el. A legkedveltebb éneke: “Rámás csizmát visel a babám”….  Aki megtanult 10 Petőfi Sándor verset az kapott egy tízest. Mint irodalmi történész sokszor figyelmeztetett arra, hogy nem minden van úgy, ahogy a könyv írja. A szülök feljelentették.  Mint osztályfőnök 1976-ban tartotta az utolsó érettségi találkozót  Brassóban május 23-án, az Áprily Lajos Főgimnáziumban. Ez volt az utolsó találkozója a diákokkal. Senkit nem bántott. Jó indulatú, kedves tanár volt, nagyon szerettük. A postaréti temetőben alussza örök álmát a két fia mellett,  nyugalma legyen csendes, emléke áldott.  
 
Sipos Lajos magyar szakos tanár dr. Szikszay Jenő tanítványa volt az  Áprily Lajos Főgimnáziumban.  A most már nyugdíjas  Sipos Lajos kb. 2010-ben, kezdeményezte, hogy az iskolában állítsanak ki egy Szikszay emléket. Felvette a kapcsolatot az 1960-ban végzett növendékekkel  és elkészítették az emlék táblát, Oprisról és Szikszay-ról.  Az iskola akkori igazgatósága megtagadta az emléktábla kihelyezését az iskolában. Sok huzavona, meg szóválás után, csak 2013-ban engedélyezte az igazgatóság tábla kihelyezését az iskolában a főbejárati ajtó  mögött a falon. Ciprian magyarul is jól beszélő katolikus pap szentelte fől az emléktáblát. 
BTE támogatta Sipos Lajost mint az egyesület kultú-felelősét, és a túra hirdetés keretén, hirdette az avatási ünnepélyt, mivel a Brassói Lapok-ban  nem jelent meg ez a ünnepély. A BTE hirdetésére gyűltek össze egy páran.
Elgondolkoztató az a tény, hogy az iskola igazgatósága és tanári kara részéről senki-se jelent meg az avatási ünnepélyen ? De mégis volt egy becsületes személy, aki megadta a tiszteletet a sokat szenvedő tanárnak és részt vett az ünnepélyen, ez nem volt más mint az iskola gondnoka.   
Az avatáson készült képek.
 
Május 23-án, szerdán, a Csíki-havasokban az Úz-völgyében az Úz-folyó felső folyása mentén  egy szórvány települést látogatunk meg  a szép nevű Csinodot.  2015 március 24-én avatták fel a Boldogasszony-kápolnát, abban az időpontban, amikor a Csíksomlyói Madonna 500-adik évét ünnepelte. A búcsúra nem megyünk, itt fogunk róla megemlékezni
Az időjárás előrejelzése szerint, minden napra esős időt jósolnak, lehet, hogy halasztás lesz.
Túravezető Brummer Klára
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.    
A múltkori nárcisz túrával kapcsolatba, Sárkány környékén.
 
Dumbrava Vadului. 
Tudott dolog, hogy a nárcisz úgy a ritka cserefa erdőkben, mint tisztásokon is megtalálható. A Vád település közelében 395 hektáron  honos a nárcisz. Szigorúan védett növény. Ott ahol tömegesen nyílik be van kerítve, nem látogatható ! Azok a helyek, amelyeket meghagytak a turistáknak, csak szórványosan   található a nárcisz. Képzeljük el, ha naponta százával jönnek a turisták, akik mindet letaposnak, akkor mi marad utánuk ? A turistáinknak a gyenge nárcisz látvány csalódást okozott, de azért szép volt a vidék. Eső nem esett, csak kullancsok hulltak ránk.
Ha nárcisz nem nagyon volt ,viszont a tömegesen virágzó akácfák gyönyörű látványt mutattak.
Délután ellátogattunk  Alsó és Felsővenicére a közeli Gürbova hegy alá, érdekes módon egy sétáló fácánt láttunk. Megjártuk “Velencét”, ahol borvizes fürdő működik.
Képek: