Victoria Sport Club „ENCIÁN”
Az 1930-as években két magyar bejegyzett turista egyesület működött Brassóban. A Brassói Turista Egyesület BTE, alapította Halász Gyula tanár 1927-ben.
A Victoria Sport Club „Encián” Victoria S. K. alapította Tomcsányi Béla 1931 január 7-én. Az egyesület vezetői: Tomcsányi Béla tb. elnök, Hild János elnök, Ördögh Sándor főtitkár.
Az Encián megalakulásával kapcsolatban részletes leírást találunk az ENCIAN Havi Folyóirat 1936 január. II. évfolyam 1. számában. Az „Encián”jubiláris ünnepsége. A közleményt az alábbiakban közöljük.
A két egyesület párhuzamosan működött, jó egyetértésben, és ugyanazt a célt szolgálták, a turizmust. Mindkét egyesület sikeresen működött. Turistaházakat, ugrósáncokat építettek. A két egyesület, testvér egyesületet képezett.
1933-ban, iroda helységet nyitott és itt alakult meg az Encián klub, Vár utca 2 szám alatt.
1935 áprilisában kiadja az Encián című folyóiratot, Hild János szerkesztésében. Az Encián első példányának megjelenése alkalmával az egyesület meleg hangú üdvözlő sorokat kapott a külföldi „Encián Turisták” egyesületeitől.
Zernyesten fiók osztályt alapítottak. Lesikló versenyekről számoltak be a lapok, de arról is beszámoltak, hogy egymásután olyan évek következtek, hogy nem volt hó a síeléshez.
A Brassói Turista Egyesületet BTE 1940-ben, betiltották.
Az Encián Sport Klub, viszont 1948-ig működött.
1989 után, Brassóban megalakult az EKE fiók osztály, de sajnos hivatalosan nem jegyzik be.
2005 november 3-án, Az EKE-t szavazás útján Brassói turista Egyesület néven bejegyzik a törvényszéken. A BTE testvér egyesületét, az Enciánt senki se alapítja meg, jegyezteti be hivatalosan a törvényszéken. Persze volt szó róla, voltak akik az Encián leszármazottjainak nevezték magukat, csak éppen a hivatalossá tétele hiányzott.
A BTE elnöke, Szotyory György úgy határozott, hogy az Encián testvér egyesületet nem engedi feledésben merülni és ha másképpen nem is lehet, az Enciánt BTE honlapján életre kelti és továbbra is a BTE testvér egyesületének ismeri el. Ezek után az Encián a BTE egyesület keretén újból létezik. Az Enciánra emlékezve túrákat is fogunk szervezni.
Nagy odaadással várjuk, hogy létesüljön Brassóban egy olyan turista egyesület, amely az ENCIANT magáévá teszi és hivatalosan bejegyzi a brassói törvényszéken.
Éljen a feledésből feltámasztott ENCIÁN!
Az alábbiakban, az Encián havilapokban tallózva fogunk részleteket közölni, továbbá fényképeket is közlünk Hild Mária, Hild János elnök leánya fénykép albumából, amit ez alkalommal köszönünk meg, hogy a fényképeket rendelkezésünkre bocsátotta.
1946 május 7-én, Csernátfaluban megalakult a „Hétfalusi csoport” A közgyűlésen az anyaegyesület részéről jelen volt : Ördögh Sándor elnök, Csegezy György és Förster Balázs alelnökök, Lájber Dénes és Imreh Mária szakosztályvezetők, Szőts Tibor főtitkár, Cseh Ferenc titkár, Kiss Elvira jegyző. A szabályzatot Förster Balázs alelnök ismertette. Elnöknek Papp Andrást választották.
1948-ban, Hild János tiszteletbeli elnök OKLEVÉLLEL volt kitüntetve mint „MAGASHEGYJÁRÓ” A fénymásolatát az oklevélnek közöljük.
Az ENCIÁN vezetősége:
Balról jobbra: Tomcsányi Béla – tiszteletbeli elnök, Hild János – elnök, Förster Balázs – alelnök, Ördögh Sándor – fötitkár, Laiber Dénes – szakosztály vezető
Az ENCIAN havi folyóirat 1936 január. II. évfolyam 1. szám.
Megjelent közlemény.
Az „Encian” jubiláris ünnepsége.
A szerző neve nincs feltüntetve
Vasárnap, január 12-én este ünnepelte egyesületünk fennállásának ötödik évfordulóját. A jubiláris ünnepség , melyen mintegy 70 sporttárs jelent meg, mindvégig lelkes hangulatban folyt le.
Az ünnepi gyűlést Hild János elnök nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket. Átadta a szót Tomcsányi Béla tb. elnöknek, aki az egyesület megalakulásának történetét ismerteti. Felolvassa azt a jegyzőkönyvet, amelyet a „Victoria S. K.” turista alosztályának a megalakulásakor vettek fel. Ez a jegyzőkönyv, amelyet 1931 január 7-én kelt, az egyesület megalakulásának hivatalos okmányát képezi Ezután meleg szavakkal emlékezik meg azokról a sporttársakról, akik melléje álltak és segédkezet nyújtottak neki megalakulás nehézségeinek a leküzdésére és azután is kitartottak mellette öt hosszú éven keresztül.
Tomcsányi tb. elnök után Ördögh Sándor főtitkár teszi meg jelentését, amelyből kiemeljük a fontosabb eseményeket :
A „Victoria Soport Club” Turista alosztálya néven megalakult egyesület nyilvános szereplése az 1931 február 2-án megrendezett síversennyel veszi kezdetét. Az ugróversenyt egy ideiglenes sáncon bonyolítottuk le, amelyet a Pojánában, az Orendi-domb oldalán építettek lelkes ugróink.
A tél elmúltával megkezdjük a társaskirándulások megrendezését. 30 – 40 tagú csoportokat vezetünk ki a hegyekre, megismertetve velük a szabad természet szépségeit. Nyáron kéthetes túrát rendezünk a Fekete tengerre, amely fényesen sikerült. Ősz beálltával felépítik tagjaink a mai ugrósáncunkat a Pojánában. Még ez év 1931 őszén néhány tagunk anyagi hozzájárulásával egy Klubhelyiséget rendezünk be a Hirscher utcában, ahol tagjaink meleg otthonra találnak.
Ekkora már az egyesület annyira fejlődött, hogy az eddigi keretek szűknek bizonyultak. Felmerül az önálló sí- és turista egyesület gondolata. Az 1932 januárjában összehívott közgyűlés kimondja az anyaegyesülettől való elszakadást és „Encián” néven önálló sí- és turista egyesület megalakítását határozza el.
Az „Encián” megalakulása után belép az Országos Síszövetségbe, az 1931-32 évi országos síversenyeken az ifjúsági ugróbajnokságot és még két helyezést nyer el.1933 őszén a Vár-u. 2 sz. alatt, a város tulajdonát képező házban rendezzük be klubhelyiségünket, ahol azóta gyűléseinket, kultúrelőadásainkat, stb. tartjuk.
1934-ben, egyesületünket az a megtiszteltetés éri, hogy a budapesti Természetbarátok T. E. hét tagja vezetőink kalauzolása mellett két hetet töltenek hegyeinkben.
Az év jelentős eseménnyel zárul. Zernest községben lakó sporttársaink csoportot alakítanak, 1935 január 10-én már propaganda síversenyt rendezünk ott, amelynek célja a síelés meghonosítása Zernesten. Az év folyamán több közös kirándulást, novemberben pedig jól sikerült Encián bált rendeztek a zernestiek.
A múlt év április havában vezetőségünk elhatározta „Encián” néven egy havonként megjelenő, turistasággal és sí sporttal foglalkozó lapnak a kiadását.
Ezenkívül az egyesület rendez kirándulásokat és a szokásos nyárbúcsúztatókat.
Ödögh főtitkár jelentését a gyűlés résztvevői szűnni nem akaró tetszéssel vették tudomásul, majd Jakab Antal a vezetőség odaadó munkáját méltatta meleg szavakkal.
Ezután Hild elnök 10 percre felfüggeszti a gyűlést. Szünet után Aranyossy az egyesület tagjai és versenyzői nevében üdvözli a vezetőséget, megköszönve neki a társadalmi és sportszerű nevelést, amelyet az ifjúságnak öt éven keresztül nyújtottak. Kéri a vezetőket, hogy legyenek továbbra is az ifjúság vezetői.
Utána Gáspár József szólal fel. Kéri az ifjúsági gárdát, hogy továbbra is támogassák az egyesületet. Ezután átnyújtja az elnöknek az egyesület szép kivitelű, megnagyított jelvényét.
Ezután Tóth Lajos I. emelkedik szólásra. Beszédében rámutat arra a lelkes munkára, amely a gazdasági válság és a külső intrika dacára is fenntartotta az egyesületet : Kéri az ifjú tagtársakat tanuljanak, hogy ők is elfoglalhassák az őket megillő helyet az egyesület vezetőségében.
Utoljára újra Tomcsányi Béla tb. elnök szólal fel. Megköszöni a Gáspár és Hamar sporttagtársak által ajándékozott egyesületi jelvényt és két képet, majd az ünnepi gyűlés véget ért.
Este a Redut éttermében társasvacsora volt, mely a késő éjféli órákig tartott.
Az ENCIAN havi folyóirat 1935 május. I. évfolyam 2. szám.
Megjelent közlemény.
Az „ENCIÁN” munkája.
Halász Gyula BTE elnök
Az Encián szerepe és munkája, jóllehet alakulása első percében úgy tűnt fel, mintha rivális akart volna lenni az akkor még vezetésem alatt álló Brassói Turista Egyesület-nek, az első perctől fogva rokonszenves volt előttünk. Egy olyan intézmény, amely nem üzleti haszonra dolgozik, s amelynek motorja nem a hiúság, nem az önérdek, hanem magasabb, eszmeibb célok önzetlen szolgálata, még akkor sem támaszthat féltékenységet és aggodalmat, ha a másik hasonló jellegű alturisztikus alakulat teljes programját és hivatási- és hatáskörét kisajátítja. A jóban való végleges vetélkedése is csak előnnyel járhat ama feladatok megoldásában, melyeket a versenyző egyesületek maguk elé tűznek. Ahogy a hegyek megférnek egymás mellett, mert a természet egymás mellé teremtette őket, megférnek a közérdekű turistaszervezetek is, melyeket közös hivatás sorakoztatott egymás mellé.
A BTE és az Encián tehát ugyanazon cél felé törekedve, a legbarátságosabb viszony ápolására van hivatva s mindegyiknek csak örülnie kell, ha a másik valamely irányban, valamely módon jobban érvényesíti tagjai buzgóságát, összetartását, mint társa a turistaság szolgálatában. Bár sikerülne az Enciánnak is mihamarább minél értékesebb alkotásokat létesítenie, amelyeket a BTE még meg nem valósított, az elsők volnánk, akik tapsolnánk az érdemhez és a sikerhez!
Az a munka is azonban, amit idáig végeztek, azok az ézékelhető értékek is melyekkel fejlődő turisztikánkat megajándékozta, az a lelkes, odaadó, tettre- és áldozatra kész szellem is, mely az anachorétákra emlékeztetve, szerényen és szegényen, saját erőből és önlelkéből táplálja a szent tűzet, a jobbá-tevő turistaság jövőjét, a legnagyobb méltánylásra késztet. S mit is kívánhatnék egyebet, mikor összetartó kis lapjukba ezt a kis írást rovom, minthogy hiúságtól és önzéstől ment munkájukat tovább is, végig, az egyéni szempontokat a köznek alárendelve, teljes összhangban, egymást, s főkép turista hivatásunkat megbecsülve, sikeresen folytassák.
Az ENCIAN havi folyóirat 1935 augusztus. I. évfolyam 1. szám.
Megjelent közlemény.
Barangolás a Gârbova-hegység északi részén.
Székely Géza BTE turistatitkár
Évtizedek óta vágyakozva néztem azokra a magas, kopár hegyekre, amelyek a Piatra Mare-től délre, a Prahova völgy keleti, bal oldalán emelkedik az ég felé. Unszolt a kíváncsiság, hogy milyen látnivalók lehetnek a laposnak látszó hegyhátakon, mit rejtenek mélyükben a völgyek s milyen újszerű körkép tárul a turisták szeme elé.
Tavaly tavasszal negyedmagammal elhatároztam, hogy végig megyek a kopár hegyeken, Elővettem a térképet, alaposan végigtanulmányoztam a tervezett útvonalat és kiszámítottam, hogy a Piatra Máren levő BTE menedékháztól Azugáig 10 – 12 óra alatt lehet megtenni az utat.
Egy borús kora-nyári este el is indultunk Braşovból s éjfél körül alaposan megázva szomorúan szárítkoztunk a menedékház konyhájában, mert útközben a Vályús-forrás körül alapos havasi eső fogott meg. Molnár gazdáék teája hamar jókedvre hangolt s egy óra múlva már két- két pokrócba bújva horkoltunk a tömegszállás priccsén.
Reggel öt óra körül dideregve bujtunk ki és indultunk a hideg, párás levegőben, vizes fűben az Írott-kő alatt vezető zöld jelzésű predeálli úton a havas gerince felé, majd az első baloldali völgy úttalan mélyén toronyiránt lefelé, keleti irányban. Rövidítettünk, hogy ne kanyarodjunk el túlságosan Predeál felé, mert az ismert esztenától úgyis visszafelé kellett volna jönni.
A nap akkor már vígan sütött, de meleget alig árasztott. ,,,Köd csomók bújtak elő a völgyekből s mi aggodalmasan néztük, hogy a távoli Paltin-tető csúcsa körül adnak egymásnak találkát s hogy egy félóra alatt sűrű fekete felhő alakult a hegy teteje körül.
Nagy baj nem lehet belőle – gondoltam – mert van térképem is, iránytűm is, el nem tévedhetünk a soha nem járt helyen sem.
A menedékháztól egy órányira, a Garcsin és Azuga-patak vízválasztóján elértük a régi határköveket és a több méter széles határút-irtását és megkezdődött az enyhe mászás az Andor-bérc felé, melyet 20 – 25 perc alatt elértük. Az 1464 m. magas tető a Garcsin és a Kiság-patak között emelkedő, kaszálókkal és erdő irtásokkal borított kis gerinc legmagasabb pontja.
Innen keveset lefelé haladva két ízben is, újra mászás következik. Elmaradtak a fák, kopár lapos gerincen mászunk. Egymás után hagyjuk el a határköveket s az Andor-bérc után egy óra múlva a Tóth Pál-tető 1680 m. csúcsát jelentő cöveknél állunk.
Különös látvány tárul szemünk elé. Északnyugatra a Piatra Mare emelkedett, melynek felénk néző oldalát fehér napsütés ragyogtatta. Az ellenkező irányban sötét felhő gomolygott. A két véglet között napos és árnyékos hegyek és völgyek. A Csukás néha elődugta hármas csúcsát, a Buceci tiszta napsütésben áll. Előtte a Prahova-völgy, lábunk alatt a mélyben az Azuga-vize tajtékozott az éjjeli vihar nyomán, másik oldalunkon pedig az ósánci völgybe szaladó völgyek sötétlettek a nagy felhő árnyékában.
A csúcsot elhagyva teljesen dél irányban kanyarodott az út. Megkerültünk oldalt vezető utakon két kisebb csúcsot s aztán az útról balra letérve a Paltin meredek, füves oldalán kapaszkodtunk az 1900 m. magas csúcs felé.
Mire felértünk, a felhő is fentebb szállt, de velőig ható hideg szél fogadott, úgy, hogy szedtük a sátorfánkat és védett helyre bujtunk, körülnézni a vidéken.
Új vidéket láttunk. A Doftana-patak völgyét, mely a Prahovával párhuzamosan folyik és Câmpina közelében egyesül vele. Két oldalán szelíd, erdő koszorúzta hegyek, aljukban egy-egy község házcsoportja. De sok idő nem volt nézelődésre, mert az útnak még felét sem hagytuk hátra s a hideg szél is ellenünk fordult.
Újra irányt változtattunk. Elhagytuk a határköveket, melyek innen lefelé, a Predeluţ – hágó felé s a Csukás felé folytatták útjukat s mi kissé nyugat felé, majd dél irányban követtük az ösvényt. Mászás következett s nemsokára elértük utunk legmagasabb pontját, az 1926-os magaslatot.
Olyan kilátás tárult elénk, melyhez hasonló kevés van a vidékünkön. Az előtérben végtelen hullámzásban enyhe lejtőjű, szikla- és fa nélküli hegyhátak, dús legelővel, számtalan nyájjal, juhcsapásoktól csíkos hegyoldalakkal. Egy-kétezer méternyire a legelő minden átmenet nélkül átmegy sűrű erdőben s zöld lombkoszorú borít mindent, le a völgyek aljában csillogó hegyi patakokig. A legelő és erdő határán minden félórányira esztenák fehér zsendely fedele csillogott, távolabb körben a Piatra Mare, Postovar, a Buceci , a Baiu, Csukás és számtalan közeli s távoli, kis és nagy hegy és havas.
Az idő sürgetett, indulni kellett. Három órán át mentünk fel – le, fel – le, végig 1850 – 1900 m. magas hegygerinceken, minden pillanatban gyönyörködve a soha nem látott, különös jellegű vidék szépségeiben. A háborúból fedezékek, lövészárkok, pihenőállások maradványai tarkították az utat, társaimat pedig az villanyozta fel, hogy én egy vélt rövidítés helyett egy különálló hegyet megmászva egy órás „extra-túrát” rendeztem, 300 m-es leereszkedéssel és 200 m-es újramászással, mely térdeimet alaposan elővette. Nem irigyelték azt a nárcisz-csomót sem, amit a leereszkedésem alkalmával szereztem, ennél többet ért nekik a pihenés, de még többet a káröröm „bölcsességem” miatt.
Az Orijogoaea nevű hegy előtt teljesen nyugatra fordultunk és három kisebb-nagyobb hegy (Prislop 1601 m., Ceauşoaei 1617, Cazacul 1757 m.), megmászása után megunva a hosszú gerincvándorlást, beereszkedtünk az Azuga-patak völgyében. Úttalan, sűrű erdőn haladtunk lefelé s jó félóra alatt már a patak partjára érkeztünk. A sok szél után jól esett a völgy kellemes melege s habozás nélkül feküdtünk ki a napra, hogy napfürdőzve pihenjünk egy félórát. Majd jó lemosakodás után felfrissülve vonultunk be az első azugai – cukrászdában.
Itt árultam el, hogy társaimat becsaptam a vonat indulási idejével. A hétórás vonatindulásig még egy teljes óránk volt. S mit tettünk ez alatt? Az út szépségeiről beszéltünk, melyek megérdemlik a nagyobb látogatottságot.
Az ENCIAN 1939 februári számában megjelent közlemény.
Czárán Gyula. A természetjárás apostola, élete és tevékenysége.
Részletek a leírásból.
Erdélyi Ferenc.
„ Végig utazta : Olaszországot, Németországot, Svájcot, Ausztriát, majd Franciaországot, Alpeseket, Tátrát, Konstantinápolyt, Csehországot, Erdélyt, az Al-Dunát járta be. 1889-ben hazatért külföldről”.
„ Anyagilag olyan helyzetben volt, hogy egész életét és terveit az Alpesekben élhette volna át, de ő világhírnévre nem törekedett. Jelszava volt : Becsüljük meg mindig elsőnek szülőföldünket! 1895-ben belépett az EKÉ-be, mely akkor még csecsemő korát élte. Czárán Gyula a megkezdett útról nem tért le, tovább folytatta tevékenységét, rövidesen feltárta a turisták számára a még ma is oly csodálatos Szamosbázárt, amelyről külön könyvet is adott ki Czárán, hol többek között azt írja : Miben mártsam tollam, hogy dicső képedet híven lerajzoljam? Mert aki már járt ezen a vidéken, az azt elfeledni sohase tudja, viszont, azt csak látni lehet, de leírni soha sem. 1898 júliusában kirándulást hirdetett e helyekre s ekkor mutatta be ezen újabb feltárásait az EKÉ-nek. Czárán Gyula mint belsőségesebb viszonyban kerül a z EKÉ-vel. Alapítványt tesz ott. Majd felhívja az EKE figyelmét a Bihar szépségeire. Ezzel is mind jobban óhajtotta kidomborítani, hogy becsüljük meg első sorban azt, ami a miénk. Ne szaladjunk külföldre, ne vigyük oda a pénzt, hiszen fele összeggel megkapjuk ugyanazt itthon, mert Erdély természeti szépségei vetélkedhet Svájccal. Ha ezt egyesek úgy ítélnék meg, hogy ez lokál patriotizmus, Czáránnak még akkor is igaza volt. Őt nem hazafias felbuzdítás késztette erre, hiszen külföldön eleget látott, hanem annak a bizonyos művészi szépnek az észrevétele, amely mellett ezer és ezer ember elhalad anélkül, hogy annak csak kis hányadát is meglátná. S a természetnek művészi szépsége serkentette Czáránt a robot munkára s – ezt a szépséget úgy megtalálni senki sem tudta rajta kívül – sem előtte, sem utána napjainkig”.
„Turista testvérek! Ha az Ő nyomdokain a Biharban jártok : szenteljetek mindig pár percet az Ő emlékére. S ha valaki közületek eljut Moneasara, Bihar vadvirágait tegye sírhantjára”.
Az ENCIAN 1939 decemberi számában megjelent közlemény.
A csuklyoni melegedő.
A szerző neve nincs feltüntetve.
Elhatároztuk, hogy a Csuklyon-havason területet vásárolunk és idővel, – ha anyagi körülményeink megengedik, egy menedékházat építünk.
A terület vásárlás létre is jött és ezáltal a Csuklyon-havas legszebb részének lettünk tulajdonosai. Jó síterep, jó vizű forrás, szép kilátás, egyszóval minden megvan e helyen, ami egy menedékház építésének előfeltételei.
A munka megindult. Tagjaink színe-java kivette részét a munkából. Döntötték a fát, ásták és hordták a földet, cipelték a deszkákat, kátránypapírt, ajtót, ablakokat. És amikor a ház készen állt, igyekeztünk belülről is barátságossá, kényelmesé tenni azt. Főzőkályha, edények, padok, asztal, fekvőhelyek várták itt a sízőt, a turistát. A falakon képek, térképek. Szertettel jártunk oda sízni, kirándulni. Szombat este mindig voltak többen is a házban, sőt szilveszter éjszakáján is.
Aztán jött egy tavaszi vasárnap, amikor a felmenők a házat, a mi melegedő kunyhónkat feltörve találták. Kisebb rongálás egyéb semmi. Pár hétre rá újabb betörés, amikor minden megmozdíthatót, kályhától az utolsó kanálig mindent elvittek. Következő alkalommal már az ablakrámák kerültek sorra, azután az ajtó sarokvasát lopták el. Asztal, padok összetörve, a falakról a képek a tapéták letépve, a tetőt védő kátránypapír leszedve.
Ez év őszén elhatároztuk, hogy a melegedőt újra rendbe hozzuk.
Őszutói havazásban cipelőzködés. A munka megindul. Fűrész zenél, fejsze csattog, kalapács kattog a munka hevében. Eszre sem vesszük, hogy alkonyodik. Miután a csillagok kigyúlnak, a ház újra készen áll a turisták befogadására…..
….. A rákövetkező héten négy természetjáró a házat újra üresen találta. Furfangos zár feltörve, kályha, egy tekercs kátránypapír ellopva…..
Valójában hol volt ez a Encián melegedő? És milyen sors várt rá és hogy nézett ki?
1995-ben, a brassói EKE Jezsek Kálmán és Papp Anna vezetésével kirándulást szervezett a Csuklyon-havasra. A kiránduláson sok Áprily Lajos diák vett részt. Jezsek Kálmán elhozta azt az Encián lapot, amiben benne volt a melegedő fényképe, mindenki megnézhette, majd megmutatta, hogy hol állt a melegedő ma is látható alapját. Sajnos ugyanaz a sors várt rá mind a többi magyarok által épített turista házakra., a pusztulásra és a felgyújtásra. Úgy tudjuk, hogy ezt a házat nem gyújtották fel, ismeretlen tetessek lerombolták és anyagát elhordták, valószínű esztena építésre.
A melegedő az Enciánban megjelent fénykép után készített mellékelt festményen látható.
Tallózás ENCIAN folyóiratokban, innen – onnan.
1935-36-os téli szezonban. Talán azt lehet mondani egyetlen igazi tél vasárnap február 16-án volt. Csikorgó hideg, síelésre alkalmas jó porhó és gyönyörű napsütés mindenhol a hegyekben. Nyüzsgött is a sízők hada mindenfelé, aminek meg is adta az árát egy néhány boka – és kézficamodás meg lábtörés, hogy a sí-töréseket ne is számítsuk.
Az új hernyótalpas autóbusz. Mely Pojána és Braşov között fogja a forgalmat lebonyolítani, megérkezett és május hó 12-én teszi meg az első útját a Pojánában.
Óvakodjunk a viperáktól. Mind tudjuk, a Délkeleti Kárpátok lejtőin, amelyhez a mi hegyeink is tartoznak, mindenütt található a vipera, a Tâmpa sziklái között is tanyázik. Legjobb és legbiztosabb gyógyszere a viperaszérum.
A BTE javaslata : jó lenne ha minden természetjárónak a hátizsákjában,a gyógyszer dobozában lenne egy méregszívó pompa. Használható : vipera, skorpió, darázs, pók stb. mérgének a kiszívására, méregtelenítésére. A pompát harapás vagy csípés esetén, azonnal kell használni, a pompa kéznél kell legyen, ne tegyük a hátizsák mélyére, sose lehet tudni, hogy mikor van rá szükség. A pompa a kullancs eltávolítására is alkalmas.
Figyelmeztetjük a kirándulókat és turistákat, hogy esetleges kellemetlenség elkerülése végett hordják magukkal személyazonosságukat igazoló iratait. Túlbuzgó hatósági közegek nem egyszer tereltek be egész társaságot a községházába, elrontva ilyenformán egész napjukat.
Új turista folyóirat Braşovban. „Braşovul Turistic” Amely mint a helybeli Touring Club hivatalos lapja, városunk környékének turista kalauza akar lenni”.
A lapok sok hegyi halálos kimenetelű és lavinaszerencsétlenségekről számolnak be, főleg a Búcsecs hegységben. Olvassuk : „Comanescu rémülten felkiáltott! A társaság megtorpant. Comanescu a rémülettől kidülledt szemekkel mutatott a csúcs felé és elcsukló hangon kiáltotta : – itt a vég! Nincs menekülés! Mindenki a megjelölt irányban pillantott. A csúcsról hatalmas hólavina zúdult lefelé és egyenesen feléjük tartott. A társaság tagjai nem menekülhettek egy irányban sem, mivel két szikla között, egy széles repedésben álltak, a lavina, amely borzalmas dübörgéssel száguldott a völgy felé, beérte a társaságot, elkapta a nyolc kirándulót, magával sodorta őket….. Többórás ájulás után Marinescu visszanyerte eszméletét. Óriási fájdalmai ellenére levánszorgott Buştenibe segítségért. 4 turista élte túl a lavina szerencsétlenséget, különböző törésekkel”.
1935 novemberi szám. Érdekes adatok kerültek nyilvánosságra az EKE tordai menedékházának felavatásával kapcsolatban. Bors Mihály, az EKE új elnöke, kinek nevét viseli az új épület és köszönheti mai formáját, a felszentelés ünnepélyén gavallériájának érdekes tanújelét adta. Ő fedezte ugyanis a megjelentek vendéglátását és saját költségén 20 mázsa kenyeret, 4 mázsa szalonnát, 2 mázsa túrót, 1 mázsa kolbászt, 2000 darab paprikát, 2000 darab hagymát, 200 liter pálinkát és 5000 liter bort szerzett be. Természetesen, hogy minden elfogyott és az ünnepélyen megjelentek hangulata rózsás volt.
Védjük a természet virágait! Ne szakítsuk le az alpesi védett virágokat, ne vigyük haza, ott gyönyörködjünk benne, ahol rátaláltunk. Próbáljunk uralkodni magunkon. Úgy legyen!
„Van a Csukáson egy kereszt! Egyszerű vas kereszt, alján virágtartóval. A kegyelet állította a mélyen tátongó szakadék felé a keskeny kiugró sziklanyúlvány végére. A kegyelet és a baráti szeretet annak jeléül, hogy 1931 július 12-én reggel Iacobescu József a brassói repülőgépgyár 20 éves tisztviselője arról a helyről lezuhanva meghalt. Meghalt egy szál virágért, bársonyos, lenszőke, egyszerű kis gyopárért.
GYOPÁR
Írta : ifj. Téglás Gábor
Az Isten sziklatemplomában,
Hol elcsendesül a világ,
Fátyolos felhők oltalmában,
Nyílik egy hófehér virág:
Szél és vihar vet néki ágyat,
Hazája elhagyott, kopár –
S nem ismer mégse büszke vágyat,
A csillagszemű kis gyopár.
Puha bársonyból a ruhája,
A haja szőke, mint a len:
Hogy ünnepeljék, soh-se várja
S magát jól érzi odafenn,
Nincs senkije: a közelében
Alig nyílik bokor néhány,
Szelíd, ártatlan: olyan éppen,
Mint egy mosolygó, szép leány.
Talán, édesanyjának szánta, talán, menyasszonyának akart kedveskedni vele. Nem gondolta, hogy rövidesen frissen hantolt sírját borító virágerdő között, szerényen fog meghúzódni egy szál havasi-gyopár. Az arra járó, néhány rövid perccel adózzon természetjáró testvére emlékének. Úgy tegyünk!
Megjegyzés : A szövegben említett vaskereszt ma is látható a csúcs felé vezető úton, a Teszla felé húzódó sziklasor valamelyikén.
Nosztalgiaképek az ENCIÁN túráiról – rendezvényeiről
A képeket Hild Mária bocsájtotta rendelkezésünkre.