Az időjárás függvényében, pénteken döntjük el, hogy a múltkora szervezett rikai túrára megyünk, jó idő esetén vagy a Gothárd-kőhöz kirándulunk a nagy állomásról a 9 órakor induló 17B autóbusszal.  A részleteket az előbbi túrákon közölt telefonszámon tudhatjuk meg.

Túravezetők: Rika – Szotyory Mária titkárnő, Gothárd-kő – Brummer Klára alelnök

Mivel Orbán Balázs nyomában jártunk, idézzünk írásából, hogy Ő akkor mit látott és mit láttunk mi. Idézet: ” Két egész óráig utaztunk ezen rengetegek megdöbbentően nagyszerű magányában, követve mindig a Tepej patakot, mely  a Boroslános gyönyörű idomú hármas sziklaszálnál nevét vesztve, két ágra oszlik, a nagy és a kis Csörgőkut patakára. Az első továbbra is megtartja déli irányát , az utobbi ellenben nyugati irányból foly le a Homárárka nevű szakadáson, melyen felmenve csakhamar a roppant sziklahalom közül nagy vizbővséggel felbuzgó kis Csörgőkut-hoz ér a fáradt utas. A forrás mellett közvetlenül függélyes sziklaoldal emelkedik, déli lejtője azon hegynyaknak, mely a Nagykőves és a Tolvajos hegycsucsokat egybeköti. Ez oldalban tátong a csak néhány év óta ismeretes Tolvajos barlangnak sziklaszáda.” ( Száda, a székely tájbeszéd szerint bejárat ).

Mi is a Tepej patakot követve indultunk el a völgyben épített fakitermelő úton. Hamarosan elértük a Boroslános érdekes szikláit. Három fő szikla tömbből tevődik össze, valóságos sziklakaput képezve, de kisebb sziklák is találhatók, meg szikla kapuk, az egyik szikla oldalában barlangszerű, jukkszerű bemélyülő üregek voltak láthatók, jó magason. Nehezen váltunk meg e szép szikláktól. A szikláktól kb. 5 percre találtuk a Csörgőkut-patakok összefolyását és képezve a Tepej patakot. A Homárárka szakadék szélén vízesés szerűen ömlik a nyugati irányból folyó bővizű Csörgőkut-pataka.

A délről jövő patak, csak kis vízhozamú.

A Homárárka szakadék-völgy peremén tovább menve, máskülönben itt ér véget a fakitermelő út sáros felső szakasza, szomorú látványban volt részünk. A tavaly, július útólsó  szombatján, az Unitárius Találkozón nagy vihar tör ki. A hegy oldalakról özönvíz szerűen folyt le a víz az Olt felé. Minket is elkapott ez a “özönvíz” és egy sáncban akadtunk el. Egy terepjáró húzott ki onnan. Akkor a Várpatak völgyében kirándultunk. A Homárárka hegyoldalon  vihar egész hegyoldal fáit döntötte ki. Ez a völgy most is tele van kidőlt hatalmas fákkal. Ameddig tudtunk elmentünk, érhetetlen, egy helyen a völgyet földgát zárta el, alóla folyt ki a patak, a földgáton túl a völgy száraz volt, hova lett a víz ? Innét a kidőlt fák miatt,  tovább nem tudtunk menni.  Visszafelé az út mentén egy érdekes felhagyott kőbányára lettünk figyelmesek, csillogott a napfényben. Szürkés-zöld, fényes kövekből tevődött össze. A mágnes gyengén fogja a csillogó-fényes köveket.