kirándulunk.  A nagy állomásról a 9 órakor induló 17B autóbusszal megyünk Malomdombokig. Sajnálatos, hogy közben megenyhült az idő, emiatt a szép jégképződmények   valószínű, hogy elolvadtak,de látnivaló mindig van a Sipoly-völgyében.

Túravezető: Brummer Klára alelnök.

További részletek és bejelentkezés a 0368/418.901. telefonszámon.

 A 2008-ban szervezett sipoly-völgyi kirándulásunkon, sok szép érdekes jégképződményeket láttunk. A túra  keretén készült fényképekből közlünk egy párat, hogy láthassuk, a természet mindig változik. A jégképződmények olyanok mint a felhők, mindig más arcot mutatnak, amit láttál többet nem látod.

A Malomdombokról több jelzett út is vezet a Nagykőhavasra. A legszebb két utat említjük:

a Sipoly-völgy és a Kőba-völgy útjait.

Figyelmünket most fordítjuk a Sipoly-völgyére. De ne mi írjuk le ezt az utat. Vegyük elő Székely Géza a hajdani BTE turistatitkár   NAGYKŐHAVAS  LEÍRÁSA  című könyvét és idézzük fel Székely Géza szavait, 1936-ból.

Székely Géza a Sipoly-völgy útját, Létrás-útnak nevezte.

” A Malomdombok rétjének közepén, a Tömös-hídtól mintegy 400 lépésnyire a kis kőhíd előtt a Főútból jobbra tér ki és a Havas csúcsa irányába vezet a Sipoly-völgyén végig, fehér háromszög alapon vörös háromszög jelzéssel.

A létrákig 50 – 60 perces út vezet a Sipoly-patak mentén, mély völgyben, réteken, erdős oldalakon keresztül, a patakot is többször átmetszve. Az út közepetáján vizes-sorozathoz érünk. A sziklák között kanyargó Sipoly zuhan alá több kisebb, egy két  méteres esés után egy 5 méteres vízesésben, melynek széles, fehér szalagja a mély sziklaszoros árnyékában pazar képet ad.       Nemsokára kétfelé ágazik az út. A baloldali fehér alapon álló piros kereszt jelzéssel a Medveszakadékon át a Vörös-kő tetején torkollik a Főútban, a jobboldali út pedig sűrű erdőn, sziklatömbök között visz az elágazástól 60 m-re levő Létrás-szakadék bejáratához….

Egy helyen megkerülve a sziklát és balra fordulva, majd pár fokos lépcsőn egy laposabb térségre kerülve, láthatjuk magunk előtt teljes szépségében a szakadék nyílását. Itt 950 m magasságban vagyunk, a Malomdomboktól eddig szinte észrevétlenül 250 m-t emelkedtünk. Szemközt velünk 40 – 50 m magas mészsziklatömb, mely középen tetejétől az aljáig kettőbe vált s a függőleges sziklafalak közül a félhomályból tőr elő a bővizű patak. A szikla jobboldalán, a bejárattól 8 – 10 m-re kiálló, mennyezetszerű sziklakiugrás van, melynek aljából zuhanyszerűen ezer sziklarepedésből hull alá a szikla belsejében felgyűlt esővíz. Télen e helyen jégfal képződik, mely a földtől a mennyezetig ér és ezer színben pompázik … A lépcsőktől jobbra 8 – 10 m-re … eldugott … kis védkunyhó áll … Építője (1932-ben) nevéről Lehmann – kunyhó néven ismerik a turisták.”

“A Létrás-út története. A Látrás-szakadékot évtizedek óta ismerték a vadászok, erdőlő csángók s az utóbbi években turisták is jártak a környékén. Azonban a teljes feltárása a BTE négy tagjának: Prox Alfrédnek, Samhammer Raimundnak és Frigyesnek és Setzer Hubertnek  köszönhető, akik 1929 aug. 3-án 10-én felülről lefelé nagy nehézségek árán végigmentek rajta, majd Boldizsár Ferenc, Czell András, Ercsei Imre és Kamner Emil bevonásával munkához látva létrákat készítettek és a turisták részére járhatóvá tették.”

A jégbarlangot szintén Prox Alfréd fedezte fel több turistával együtt 1930 május 29-én.