2018 szeptember 8 – 15

Az archív fotó keretén Halász Gyuláról, a hajdani EKE-BTE elnöke születésének 147-ik évfordulójáról emlékezünk meg,
1871-ben született, Veszprém megyében Csetényen. Magas kort ért el. Fő érdeme, turistaházak építése az Erdélyi Kárpát Egyesület és a Brassói Turista Egyesület keretén.
Emlékeit 96 éves korában  a “SZÁZADIK ÉV KÜSZÖBÉN” című könyvében írta meg.
Születését, így örökíti meg: “S mialatt e világtörténelmi események zajlottak, Bakony völgye egy kis falújában, kis nádfödeles házban, bölcsőjében félholtan feküdt egy kis poronty, aki számára már a koporsót is ácsolták, (szeptember 11-én). De íme, a szomszédasszonyok  babonával vegyes ősi szokás szerint, elkezdték csapkodni a kis testet, s az újszülött, aki én voltam, bőgni kezdett, életre támadt.”
Nyolcan voltak testvérek, 5 fiú és 3 lány, mind magas kort értek el. 16 éves korában egyedül járta be Erdélyt. Gyalog, szekéren, lóháton és üres zsebekkel. Brassóban, egy fuvaros szekéren jön, ahol egy rokona fogadja. Fogaras felé megy tovább. Brassó a szívébe marad. Felnézett a Cenkre, ahova nem tudott feljutni. Az ifjú Gyulára, nagy benyomást keltettek, Brassó várfalai, tornyai és a Fekete templom.
1894-ben Párizsban utazik. Miután Párizsból haza tért, értesítették, hogy Pozsonyban, vagy Brassóban az állami főreál iskolához, francia szakos tanárt keresnek. Brassót választotta.
1896-ban, utazott le Brassóban, első pillantása a Cenkre szállt.
1898-ban, ismerkedik meg jövendőbeli feleségével. Három fia születik : Halász Gyula, ma Brassai művészneven ismert. Halász Kálmán építészmérnök, Halász Endre sí sportoló.
1893-ban alakult brassói EKE tagja, 1907-ben, az egyesület elnökévé válasszák.
1909-ben, kis faházat építenek, 1910-ben, egy nagyobb faház épült a Nagykőhavason. Az első világháborúban mindkettő leég.
1917-ben, belép a Brassói Lapok szerkesztőségében.
1918 Trianon, az EKE működését megszüntetik Brassóban.
 1927-ben a brassói EKÉ-t Brassói Turista Egyesület néven jegyzik be, elnöknek Halász Gyula marad.
1928-ban, megépül a kis faház a Nagykőhavason.
1930-ban, felavassák a nagy gonddal felépült emeletes turistaszállót.
Halász Gyula és Székely Géza a téli sportot országos színre emelte.
1936-ban, Halász Gyula szerkesztésében megjelent “A Brassói Útmutató”.
Halász Gyula a sokoldalú Gyula bácsi, Brassó egyik közismert értelmiségi        személyisége.
98 éves korában hunyt el. A BTE turistái, minden évben megemlékeznek róla.
                  EMLÉKE LEGYEN ÁLDOTT, NYUGALMA CSENDES.   
  Az alsó fotón az emeletes turistaszállót láthassuk a Nagykőhavason, 1990-ben égett le a  tőle elég távol lévő kis faházzal együtt. Ez azt bizonyítja, hogy valószínű gyújtogatás áldozata lett.
1989 után, egymásután égtek le a magyarok és szászok által épített turista házak.
 
A hét végén, szeptember 8-án, a Mária nevű tagjainkat köszöntjük fel. 
15-én, szombaton honismereti túrát szervezünk  Csernátonban. A Haszmann Pál múzeumot látogassuk meg. Majd a közelben lévő Ika-várához kirándulunk.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 
A múltheti túrával kapcsolatban, Dugaszó-Godra krasztvidék.   
A Persányi-hegység gerincén.
1972-ben, egy baróti  természetkedvelő csoport, országos turistaút jelző verseny keretén turista jelzést készített a Persányi-hegység gerincén. Ezzel a csoport elnyerte a leghosszabb jelzett út készítőinek szánt nagydíjat. A BARÁTSÁG turistajelzés nevet viseli. A jelzés, kék kereszt. Krizbából  indul és a Vargyas-szorosban ér véget. Sajnos a 46 évvel  ezelőtt készült jelzés nagyon hiányos lett, sok helyen nem járható. Ott ahol tisztás volt, most erdő van. Ha valaki elindul ezen a jelzésen, számolnia kell azzal, hogy nem fog célba érni.
Mi a Hagymás-tetőről indultunk el a jelzésen, amit jól tudtunk követni, de sajnos miután betértünk az erdőben a Fekete-hegy irányában, se út se jelzés. Visszafordulni nem akartunk, az irányt tudtuk, tovább menve az erdőben elértünk egy meredek vizes árkot, ezen másztunk ki egy szép, nyárfákkal benőtt tisztásra. Hamar elértük a nagy kiterjedésű hegyi legelőt. Itt egy félig kiszáradt fán, ott díszelgett a mi jelzésünk. A kilátás minden irányban gyönyörű. A jelzés egyenesen lefelé mutatott a Lencsés-patak szurdokvölgye felé. A szurdok nagyon meredek  csúszós oldalán nem ereszkedtünk le. A jelzés itt megint megszakadt. Sejtettük, hogy a Sugó-barlang, vagy ahogy még nevezik, Sugó-lik balra a Lencsés-patak felé kell legyen, hiszen a patak a barlangból ered. A jelzés érinti a barlangot, de hol van a jelzés ?
A társaság nem akart többet jelzést keresgélni, ezért egy szép sétát tettünk a Fekete-erdőben.
Visszafelé menve, megtaláltuk azt az utat, amelyen kényelmesen mehetünk a szurdok-völgyig, jelzés nélkül. A szép vidék arra csábít, hogy még az idén jöjjünk vissza és keressük meg a Sugó-barlangot. 
Fotó galéria:
 

2018 szeptember 1 – 2

Szeptember 1-én, szombaton, vagy 2-án vasárnap az időjárás függvényében a Hagymástetőre, a Dugaszó térségében kirándulunk. Pénteken döntjük el, hogy melyik nap megyünk. Rossz idő esetén a túrát elhalasszuk.
Túravezetőt a megfelelő időpontban válasszuk meg.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.
A múltkori túrákkal kapcsolatban : 
 
 Kovászna – Réty.  A kovásznai sétánk keretén, Körősi Csoma Sándorra emlékeztünk, majd a Rétyi-nyír lápos-mocsarai között és a csodálatos erdeiben sétáltunk.
Fotó galéria: 
      
Bodvaj – Magyarhermány, az Ágyú-útja.  Bodvajon már többször jártunk és mindig találtunk újabb érdekességeket. Már másodszor kerestük meg az Érces-patak szurdok-völgyében a három “arany” barlangot. Mindig más arculatot mutatott.
Bodvajon járva, mindjárt Gábor Áronra emlékezünk, hiszen itt öntötte a szabadságharc részére a két vasból öntött ágyúkat és a hozzá való golyókat.
Gábor Áron idejében, nem létezett a Fenyős-patak menti út. Bodvajt csak Magyarhermány felől lehetett megközelíteni. Ezt az utat nevezték az Ágyú-útjának. A kohó termékeit ezen az úton szállították tovább. Miután Bodvajt az osztrákok feldúlták, itt megszűnt a munka.   Ezt az utat  jártuk be, amely piros ponttal van jelölve. Bodvajon a hámor közelében levő szép fenyőfákkal szegélyezett úton indul, majd a jelzést követve a magas Matyi-tetőre (865 m. ) mély szakadékok mellett haladva kiér a tetőre, ahonnét beereszkedik a Magyarhermány felől  jövő  szekér útba. Becslésünk szerint, ez a meredek, szakadékok között haladó út egy rövidítés a gyalogos turistáknak, gyalog jól járható, de szekérrel nem. A szekér út valószínű, hogy az erdészháznál jobbra eltérő út a Magyarhermány felől jövő szekérútban folytatódik.
Magyarhermányban is tettünk egy sétát. A református templomot és a háborús emlékműveket néztük meg. A nagy melegben a helység jó minőségű borvizével hűsöltünk.
Fotó galéria :

2018 augusztus 25 – 26

Augusztus 20. Szent István magyar király ünnepén a Brassói Turista Egyesület magyar érzelmű tagja kis létszámban, de ott voltak az ünnepélyen. Nagyon kevesen méltatták az ünnepélyt, olyan személyek hiányoztak, akiktől elvártuk, hogy ott legyenek.  
Az RMDSZ Brassó megyei szervezete kétnapos rendezvényt szervezett  Szent István király megemlékezésére, Szentté avatásának évfordulójára.  A Belvárosi Római Katolikus Templomban szervezett szentmise, Ökumenikus kenyéráldás, majd a  koszorúzás következett  Széchenyi István-emléktáblánál  az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán.  A BTE részéről a koszorút Szotyory Mária és Brummer Klára helyezte el. 
A BTE-n  kívül még három egyesület méltatta koszorúzással az ünnepélyt : az RMDSZ, az Áprily és a Lovagrend. 
A Brassói Lapok szerkesztősége részéről senkit-se láttunk, nem méltatták az ünnepélyt, viszont azt igen, hogy a brassói Turista Egyesületet, “Brassói Turista Társaságra kereszteljék.”
 
 

 
 
 
Augusztus 25-én, szombaton, vagy 26-án vasárnap a Bodvaj gyönyörű völgyeit, borvizes forrásait – patakjait és az ágyú útját járjuk be, ha az időjárás megfelelő lesz.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.
 
 
A múltheti túrákkal kapcsolatban.
A Hatod, Setét-patak és Uzonkafürdő. 
A Hatodon az ízléses formában épített turista fogadót kerestük meg.
A Setét-patak, tényleg sötét szurdok völgyében az “Arany”-barlangot kerestük. Csak annyit lehet róla tudni, hogy létezik valahol a sötét völgyben. 1,5 km. van a főúttól a nagy kiterjedésű erdős hegyoldalon a patak bal oldalán. Végre megtaláltuk azt a meredek – nehéz völgyet, amely a barlanghoz vezet. A barlanghoz a nagy melegben nem másztunk ki. A társaság inkább   Uzonkafürdőre akart menni  és a Pisztrángos-patak  völgyében, a forrás alatt lévő Mésztufa-kúpot akarta látni. Oda mentünk.
A tavaly már jártunk ott, de egy egészen más úton, most a Pisztrángos patak völgyén, kb.       2 km-re a kék kereszt jelzésen mentünk, elhaladtunk a Pisztrángos kis tó mellett is, ahonnét rövidesen a patak szurdok-völgyében értünk. Egy érdekes gyönyörű látvány. A közelében levő borvíz forrás vize a kúp tetejére folyik és elárassza a kúpot, miközben a mész és a vas lerakodik a kúpra, érdekes csipkézetet hozva létre. Nem tudjuk, hogy valahol még létezik egy ehhez hasonló természeti csoda.
Reggel nagy ködben indultunk el. Délután a Hatodon egy hatalmas jégeső zúdult ránk ijesztően nagy kopogással, az utat elárasztotta a hegyről lefolyt víz, egy fa is kidőlt az útra. Érdekes módon, Brassóban egy csepp eső-sem eset.
A tavaly nem sikerültek olyan jól a képek, most jobb képeket készítettünk a kúpról, főleg a csipkézetet fotóztuk.
Fotó galéria:

2018 augusztus 18 – 19

Elöljáróban, I. Szent István magyar királyról emlékezünk meg. 
Született 975, Esztergom.  
Elhunyt 1038 augusztus 15-én. 980 éve. 
 
Az archív fotón egy 1938-ban készült fotót láthatunk a nagykőhavasi hajdani BTE  sízőkről. 
A fotót Siskovits István bocsátotta rendelkezésünkre. 
Siskovits István az elsők között iratkozott be az újraalakult BTE-ben 2006-ban. Tudomásunkra hozta, hogy tagja volt a hajdani Brassói Turista Egyesületnek. Valószínű, hogy már nem volt törvényes tag, mivel az egyesületet 1940-ben betiltották. Ennek ellenére a tagok tovább tevékenykedtek, a turistaszálló is megmaradt. A most már nem törvényes tagok a  sí túrákra rendszeresen minden évben eljártak a Nagykőhavasra sízni. 
Siskovits István nem tudta bizonyítani BTE tagságát, viszont a Cserkész Egyesület tagságát tudta bizonyítani.
Jó baráti viszony alakult ki a Siskovits és a Szotyory család között. A BTE elnöke Szotyory Gy. jó indulatú, segítő embert ismert meg benne, ezért méltatta és TISZTELETBELI tagnak nevezte ki. Viszont 2012-ben egy Giró szintén István,  összeesküvést szervezett a BTE elnöke ellen. Az ételkihordó Giró többször felkereste Siskovits I. és rávette, hogy írja alá az összeesküvést, aláírta. Miután kiderült Giró hamissága, Siskovits  a BTE elnök bocsánatát kérte, az elnök megbocsátott neki, viszont a baráti viszony nem állt vissza. 
Siskovirs István 96 éves korában elhunyt, nyugalma legyen csendes, emléke áldott. 
Az alábbi foton a BTE titkárnőét láthassuk a szeretett Siskovits Istvánnal.        
img20180814_08214487  
    
 
A hétvégén, szombaton vagy vasárnap, az időjárás függvényében a Setét-patak völgyében kirándulunk. A túra változtatás jogát fenntartjuk.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 
A múltheti túrával kapcsolatban. 
Említettük, hogy a nagy meleg miatt, olyan túrát szervezünk, ami nem okoz nagy fáradságot.
Száldobostól nem messze a Valál-völgyében kirándultunk. Száldobosról Orbán Balázs is megemlékezett : “Száldobos és Füle közt Volálpataka szakad be balpartilag a Kormosba. E völgyben feküdt régen Volál nevü falu, melyet a tatárok feldulván, lakói Száldoboson és Fülén telepedtek le.”
A Száldobostól a nem messze levő Valál-völgyét elég könnyen megtaláltuk. Fenn a völgyben a  bővizű  Buzgó-borvízforrás mellett csinos, borvíz fürdővel is rendelkező erdészháznál telepedtünk le, ahol szobát is lehet bérelni az erdészeti hivatalnál. A Kápolna és a Valál-patak völgyét jártuk be. Ezekben a szurdok-patak völgyekben sorozatos borvíz források törnek a felszínre. Ezekben a patakokban érdekes módra borvíz folyik. A forrásokat könnyen felehet ismerni, mivel a feltörő borvíz rozsda-vörösre festi a feltörés helyét, tovább folyva a víz kitisztul, majd úja egy feltörés következik. Csodálatos látvány, ilyet még nem láttunk. Ezeknek a forrásoknak nevük is van : Sziki – Szálka – Ikró – Baktorai – Tóth-Mozi Források. Továbbá is találtunk borvízforrás sorozatot. A vidék gyönyörű, minden irányban hegy magaslatok, melyeket szekér utak szakítanak meg. Mennek-jönnek a szekerezők, ez itt a taxi. A falu fiataljai fürödni járnak  a borvizes fürdőben az erdészház udvarába.
Valál-völgyében, vaskőbánya is található, de ezt már nem volt időnk megkeresni. Ősszel megint eljövünk erre a gyönyörű vidékre és akkor a vas-bányát is megkeressük.
Fotó galéria:

2018 augusztus 11

Az archív fotón a ma is látható Fekete-vár maradványit láthassuk a Kotlán. 
Az alábbi fényképen a feketehalmi múzeumban a Fekete-vár kiállított makettjét  láthassuk.

 
A hétvégi túra irányát pénteken határozzuk el az időjárás függvényében. 
Ha tovább kitart a nagy meleg, akkor nem szervezünk hegymászást, honismereti túrát fogunk szervezni, esetleg vízpartjára megyünk.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.
A múltszombati túrával kapcsolatban.
A Tepej-völgyében kirándultunk. Alsórákoson felkerestük Lakatos Sándor erdész barátunkat. Elmondta a Várpatak völgyében hajdanában kis fakitermelő vasút közlekedett. Az Olt felett egy  fahíd ívelt át, ezen keresztül közelítette meg a vasúti állomást. Egy áradás következtében a hidat az Olt elvitte, a vasutat megszüntették és erdőkitermelő utat építettek helyette. A Várpatak völgyében, egy kirándulásunk alkalmával megtaláltuk a vasúti hid kőrakatát, azt hittük, hogy biztosan egy várnak a maradványa, arról sejtelmünk-se volt, hogy itt vasút is létezett. A Fenes-patakot és a Vár-patakot eleinte összetévesztettük.
A Tepej-völgye.  Az Olt partján sártengerben közelítettük meg a Tepej-völgyének bejáratát. A Tepej-patak mentén jól haladtunk az erdőkitermelő úton, a Tolvajos barlang irányában. A Boroszlános szikla felé, egy jó félórán keresztül,   nagy sárban tapodva haladtunk tovább. Hamarosan rátaláltunk a Kis csergőkút vízesésére. Gyönyörű látvány. Érdekes természeti jelenség van itt . Ezt az utat Orbán Balázs is bejárta és megcsodálta, a nyomdokain jártunk. Orbán Balázst idézzük : “Két egész óráig utaztunk ezen rengetegek megdöbbentően, követve mindig a Tepej patakot, mely a Boroslános gyönyörű idomú hármas sziklaszálnál nevét vesztve, két ágra oszlik, a nagy és a kis Csörgőkut patakára. Az első továbbra is megtartja déli ( Délről jövő) irányát, az utóbbi ellenben nyugati irányból foly le a Homályárka nevű szakadáson, melyen felmenve csakhamar a roppant sziklahalom közül nagy vízbőséggel felbuzgó kis Csörgőkut-hoz ér a fáradt utas. A forrás mellett közvetlenül függélyes sziklaoldal emelkedik… Ez oldalban tátong a csak néhány év óta ismeretes Tolvajos barlangnak sziklaszáda.  (bejárata)
Ezen barlang, mely terjedelem és szépségere nézve azonnal az Almási csudálókő után következik.” 
Többször jártunk a barlangnál. A 400 m. hosszú barlang tulajdonképpen egy víztároló, amelyből kasztforrások törnek a felszínre. A KisCsörgőkút kasztforrása, amely kis vízmennyiségben tör fel,  körülötte több kisebb források vannak, amelyek összefolyva képezik a Kis Csörgőkút patakot, és egyenesen  Észak felé folyik. A Nagy Csörgőkút forrása, jóval messzibbre van és nagy vízbőséggel tör elő, a patak  Kelet felé folyik, majd a Fekete hegynél Észak felé fordul, a Boroszlános szikláknál  a Kis Csörgőkut  vízesésétől  alig egy pár lépésre zúdul alá a Homályárka szakadékban, ahol összefolyik a két patak, a két patak egyesülve,  Tepej-patak néven folyik tovább az Olt felé. 
Az érdekesség az, a Nagy Csörgő-patak alig csepeg, a Kis Csörgő-patak nagy vízbőséggel zúdul alá a találkozó helynél.
Megjegyezzük : a Várpatak is a Tolvajos-barlangból ered. 
A fényképeken láthassuk a barlangot, a két kaszt-forrást  Boroszlános sziklákat, ami most inkább egy sziklavárhoz hasonlít, a közelében levő vízesést és a csepegő patakot.    

2018 augusztus 4

Elöljáróban megemlítjük az évszázad leghosszabb teljes holdfogyatkozását.
2018 július 27-én, péntek este gyönyörködtünk egy ritka természeti jelenségben, az évszázad leghosszabb teljes holdfogyatkozásán, ami 1,5 órát tartott. Érdekes jelenség az, hogy a Hold ilyenkor vöröses-barna árnyalatot ölt. Ilyen  jelenséget, csak egyszer lehet látni 100 évben.  Januárban lesz újabb holdfogyatkozás, de az nem lesz ilyen látványos. 
A jelenséget amatőr módra lefényképeztük, ez a felvétel látható a  közölt fotón. 
 
 
 
A természetjárókat nemcsak az elszaporodott medvék veszélyeztetik, az idei nyárban a szélsőséges nagy esőzések is veszélyesek lehetnek. A Sugó-pataktól haza jövet egy hatalmas felhőszakadás zúdult a nyakunkba. Szombaton a Csörgő-vízeséshez akartunk kirándulni, ami nem messze van Ürmöstöl. Szerencsénkre az esőzések mitt lemondtuk a túrát.  A térségben hatalmas felhőszakadás zúdult le. Ürmösön soha nem látott hatalmas árvíz a központban parkírozó autókat elszállította.
A szombati túrát szintén a vízeséshez akarjuk szervezni. A vízesés, a Boroszlátos szikla közelében zúdul le a Tepő völgyében.    Az előre jelzés nem biztató. Az időjárás függvényében pénteken határozzuk el, hogy hova megyünk, valószínű, hogy egy kisebb túrát fogunk szervezni Brassó közelében.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

2018 júlisu 28

Az archív foton Máthé Gyulát láthassuk, az EKE-OVT elnökét, amint a VIII. Vándortáboron, Forrásligeten az   ünneplő megnyitó  beszédet mondja el 1999. július 28-án. 
Az idei EKE Vándortábort az EKE osztályok, Brassó közelében, Feketehalom térségében szervezik mg. 
A IV. EKE Vándortábort a Malomdombok környékén szervezte meg az EKE- OVT.  
Máthé Gyula, aki különböző érmeket tervezett, a kis EKE-harang  megálmodója, az állómból valóság lett. Elkészült a kis harang.  A harangon a következő felírat olvasható: “Zengő dalom hű szívekhez szóljon.” Ezt a kis harangot a malomdomboki táborban szentelték fel. Azzal az elgondolással, hogy e kis harang hangja, nyissa és zárják a táborokat.   
Ezt a megemlékezést Máthé Gyulával kapcsolatba a IV. EKE Vándortáborra emlékezve tettük közzé.       
 
 
 
Július 28-án, szombaton a múltkori túra ismertetésben már közöltük, hogy  a Csörgő vízeséshez kirándulnánk, persze ha az időjárás ezt lehetővé teszi, mivel állandó jelleggel esik az eső. 
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.
 
A múltheti túrával kapcsolatban. Az előre jelzés szerint: szombaton esik, vasárnap szép idő lesz. Ez pont fordítva történt. Mivel számítottunk arra, hogy délután esik, ezért nem mentünk túl messze a Bodza környékén. Nagy ködben indultunk el és zuhogó esőben jöttünk haza, mintha október lenne. A Bodzavám közelében levő Sugó-patak, sorozatos zuhatagos  szorosában a két felső zuhatag-csoportját kerestük meg.  Többször jártunk már itt, mindig elvarázsolt a látvány. Meglepetésünk az volt, hogy az utat kiaszfaltozták a szoros bejáratáig. A bölény park is működik Bodzavámon, 10 lej a belépő.
Orbán Balázs is megcsodálta ezt a tüneményes látvány : “Sugó- vagy Malom pataknak (Urlatore) rejtett mellékvölgyületében, hol a rövid futású csermely zárt, s kivülről alig észrevehető völgyében egy valódi csodás tünemény rejtőzködik, oly tünemény, amelynek alig van párja, s a melyet még is oly kevesen méltatták megtekintésre.”
Kezdik felfedezni ezt a “tüneményt” sok látogatóval találkoztunk, még magyarországiakkal is, hétvégi kiránduló hely lett.
Sugó-patak jobb oldali mésztufa kőzetből felépülő hegyoldalon jött létre ez az érdekes kis források sorozata, a lefolyó viz, az egész hegyoldalt elönti. A források közvetlenül az erdő határán vannak. A feltörő vízek, a felszabaduló gázok hatására habossá válnak, érdekes zenélő csörgedezést lehet hallani. Innét van találóan  a Sugó név.        
Hazafelé Bodolán megnéztük azt a nagy kőhidat, aminek a tartó pillérei alól a  megduzzadt  Tatrang-pataka kimosta a talajt, ezáltal a tartó pillérek megdőltek és leomlottak.
Szerencsére a vonat éppen átment, valószínű a vonat rezgése hatására omlott le a hid.
Sokat fényképeztünk, ezekből válogatunk egy párat. 

2018 július 21 – 28

Az archív fotón a jegenyefákkal szegélyezett, hajdani Derestyében vezető utat láthassuk és kedvelt kis autót a 600-as FIATOT. Ez a felvétel 1977-ben készült. 
A BTE honlapján, Brassó – hajdanában és ma, alcím keretén, megemlékeztünk a Derestye úti jegenye-sorról. Ezeket a sorokat idézzük fel. 
A Derestye úti jegenye sor és a 600-as FIAT. Biztosan sokan emlékeznek arra, hogy Brassó és Derestye közötti utat jegenye-sor szépítette. Nem azért ültették ide a jegenye-sort, hogy az szépítse. Egy Tompa nevű erdész a derestyei Czell sörgyártól kaspta azt a megbízást, hogy magas fákat, jegenyét ültessenek Derestyétől – Brassóig. Ez azért kellett, hogy a Brassóban szállítandó sörös hordókat ne süsse a Nap. Hasznos is volt és szép is volt, ez is már a múlté. 
Ami a 600-as FIATOT illeti, egy nagyon kedvelt, gazdaságos kis autó volt. A versenytársával   a TRABANTTAL.      
Az alábbi képen a volt derestyei utat láthassuk ma. A jegenyefák eltűntek a FIATTAL együtt. Az utat kiépítették, Derestyét Brassóhoz csatolták. A sörgyárnak is új neve van. A sörös hordókat többet nem süti a Nap, csukot autókkal szállítják. 
 
 
A hétvégén, 21-én szombaton a Bodza vidékére kirándulunk. A túra irányát pénteken határozzuk el az időjárás függvényében. Ha a rosszra fordul az idő, ami az előre jelzés miatt lehetséges, akkor túrát két hétre halasszuk el, augusztus 4-ére,  mivel 28-án, a Csörgő vízeséshez kirándulunk.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 
 
 
A múltkori honismereti túrákkal kapcsolatba.
Sepsibükszád környéke – tusnádi-szoros. A kirándulásnak két célja volt : Vápa-vára és az erőmű a tusnádi-szorosban. Bükszádot Orbán Balázs is bejárta, a következő képen emlékezik meg róla : “Bükszád egy vadregényes hegykebelben a tusnádi szoros alsó torkolatában, gyönyörű lombdús hegyektől körülkeretelt fennsíkon, melynek nyugati oldalán mélyen ágyalta be magát az Olt. … Különben Bükszád egyike honunk legszebb havasvidékeinek, nem csak azon sok természeti szépségénél fogva, mellyel a teremtő azt oly pazarul felékité, hanem érdekes azon sok régi rom miatt is, mely annak környékén múlt idők emléktöredéke gyanánt fennmaradt.”
A vasút állomástól nem messze találjuk Bükszád virágokkal szegélyezett halas tavait, összesen hetet. Vápa-várához szintén a vasút állomástól lehet eljutni a kék pont turista jelzésen. Az út érinti a tavakat. A halászoktól érdeklődtünk az út iránt. “Menjünk tovább a sínek mellet és kövessük a jelzést, de vigyázzunk, mert arrafelé sok medve van. Medve veszélyes az út, ne induljanak el.”
Elindultunk a sínek melletti ösvényen. Alig mentünk vagy száz métert a tavaktól, egy kék nyíl jobbra térőt mutatott. Követtük a jelzés, egyenesen egy mocsárba vezetett. Ösvény sehol, jelzés sehol. Valószínű, hogy a sok esőzések miatt jött létre a mocsár. Innét már látszót a várhegy, pontosabban a várhegyen levő kőbánya. Azt határoztuk, hogy majd ősszel visszajövünk, és akkor folytassuk az utat. Ősszel biztosan szép látványban lesz részünk. A tavakban és a tavakat szegélyező virágokban gyönyörködtünk. Tisztaság minden felé, a halászok azt mondták, hogy a medvék este felé jelennek meg, akkor nem tanácsos itt járni.
Fotó galéria :
Tusnád-szorosban volt erőmű. 
Határ panzió mellett elhaladva, szintén az Olt folyónál szemléltük a tönkrement erőművet a Kárpitus kőfejtő közelében.  Siralmas látvány. 1989 után az erőművet leállították. Megkezdődött az erőmű  lerombolása. A víztároló vizét leengedték, kár, megmaradhatott volna, hiszen szép környezetben volt a tó. Becslésünk szerint a tó a gátnál, alig volt 5-6 méter mély és kb. fél km. hosszú. A turbinához egy földalatti alagút vezetett. A száraz tó-mederben nem találtuk sehol ezt a alagutat. A gát utáni lejtő nagyon csekély, mi laikusak, nem tudtuk elképzelni azt, hogy hogyan tudott működni ez a erőmű. Az Olt- folyót elvezették, megváltoztatták folyási irányát, de miért ? Az erőmű valószínű, hogy egy hibás terv alapján készült a szociális vívmányok keretén.
Fotó galéria :

2018 július 14

Az archív foton a hajdanában volt zászlótartót láthassuk  Málnásfürdőn. E szép toronyszerű emlékmű tetején egy hosszú rúd volt, ezen volt a zászló. Az emlékművet 1942 július 26-án avatták fel, vagyis 76 éve a két világháború emlékére. Felül a következő felírat volt: 1918 címer 1942. Alatta lévő táblán Istennel kapcsolatos felírat volt látható. A feliratokat megrongálták, olvashatatlanná vált. 1955-ben az emlékmű még megvolt, azután rombolták le. 1996-ban turumadaras millenniumi emlékművet állítottak Málnásfürdő központjában. 
 
A hétvégére, 7-ére,  megint viharos-esős időt jósoltak, ezért a Vápa-várához tervezett túrát elhalasztottuk a következő szombatra 14-ére. Mivel Málnásfürdő is útban esik, ott is időzünk és megkeressük azt a helyet ahol a zászlótartó állt.   
A múlthéten egy közeli kisebb virág túrát szerveztünk a Lempes-hegyre. 
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.          
 
 
A Lempes-hegy.
Amint már említettük, a szombattól  (hetedike) kezdődően megint viharos-esős rósz időjárást jósoltak az időjárás előre jelzésében. Mivel már többször csalódtunk az előre jelzésben, úgy gondoltuk, hogy ez a vihar majd úgy estére fog bekövetkezni. Úgy is lett.
Ezért egy közeli túrát szerveztünk, ahogy már említettük a Lempes-hegyre. Szép derült, napsütéses időben indultunk el. Dél felé kezdtek gyűlni a felhők, először barátságos, majd fekete vihar felhők ijesztgettek. De se villámlás, se dörgés, se eső nem volt. Szárazon haza értünk, az eső késő estére érkezett meg.
Egy évben többször is elszoktunk menni a Lempesre.  Mindig más virágokon  gyönyörködhettünk. A virágokat különböző színű lepkék látogatták.   Így volt most is, de sose figyeltünk fel a Szentpéterből  kiinduló szilvás útra. (Az úgynevezett vad-szilva, cseresznye szilva, vagy a nálunk használt elnevezés: maráncsen ).  Az út mindkét oldalán a fák roskadoztak a vadszilva terméstől, volt ott, sárga, piros, sárgás-piros és persze a lehullott szilvákat tapostuk.  Az a hír járja, hogy jó minőségű pálinkát lehet főzni belőle.
Sok virág, lepke és táj fényképet készítettünk, ezekből töltünk fel egy párat. 
Fotó galéria:

2018 július 11

Az archív foton a Cenk-hegy csúcsa alatti  Bethlen-barlang vendéglőt láthatjuk, amely a kilátóterasz végében épült 1873 ban.  (Az alsó kilátó)  1891-ben nevezték el Bethlen-barlang vendéglőnek.  A hűvös barlangban tárolták az élelmiszert, italokat és főleg a sört.  E kis vendéglő nagyon népszerű volt, a padlásán szállás lehetőség is volt. A kommunista rendszerben Cabana Tampa névre keresztelték át. 
1977-ben égett le, valószínű, hogy gyújtogatás áldozata lett. 
A láthatóvá vált barlangot, 2001-ben rácsal lezárták és egy márványkeresztet állítottak fel a barlangban. 
 
Az esőzések miatt és a megduzzadt folyók miatt és a veszélyesé vált utak tudatában nem szerveztünk túrákat. Vasárnapra derült fel egy kissé az idő, ki is használtuk és a Cenk-hegyre kirándultunk.
A hétvégén ha az idő is megfelelő  lesz a Vápa-várához kirándulunk és a tusnádi vízgyűjtő gátat is megkeressük.
További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.
 
 
A Cenk-hegy.
Ahogy már említettük jó időben volt részünk. Az egész héten tartó esőzésnek már kevés nyoma volt. A megszokott virágok is nagyon megritkultak, viszont elég sok turistával találkoztunk. Sok medve támadás volt már a Cenken, főleg az egyedül  túrázok vannak kitéve medve támadásnak, mégis sok futókkal találkoztunk. Nem rég találtak holtan egy fiatalt, akit a medve tépett szét.
Mivel virágok nem nagyon voltak, ezért a   Cenk szikláit kerestük meg és a Bolgárszeg felé nyíló kilátót. Azt a déli hegyoldalt is bejártuk ahol hajdanában a Brassóvia vára állott. 
Az alábbiakban egy pár fényképet közlünk, főleg a sziklákról. 
 
 
Még egyszer visszaemlékezünk a Szent-Anna tavára, azért mert kezünkbe került                REIFF ISTVÁN az Áprily Lajos Főgimnázium volt magyar szakos tanára, a Búzavirág megalapítója, amit leánya Zsuzsa folytat. 
                            SZENT ANNA TAVÁNÁL OLY JÓ… című kis könyve. 
E negyven oldalas kis könyvben tallózunk.
 
A BRASSÓI TURISTÁK 30 ÉVES TÁBOROZÁSINAK VIDÁM – DALOS MESÉJE
 
Úgy, ahogy én emlékezem rá. A visszaemlékezéseket elkezdtem 1995 április elsején. 
 
Szent Anna tavánál oly jó…
csendesen hullámzik az Anna-tó,
fenyvessel borítva a hegyek,
nyáron csak oda megyek, juhé ! 
 
Ez a csacska kis dal, mely valamikor az ötvenes évek elején született a Tónál, egy csúnya esős délutánon, majdnem harminc esztendeig a tavi emberek himnusza lett, érkezésünkkor, búcsúzásunkkor, a tábortűznél, állandóan énekeltük… és idővel énekelték mások is.
A sok érdekes alcím közül nehéz választani, hogy melyiket jelentessük meg.
II. 1967-ES TAVI KRÓNIKA
Néhány éve már kedves csatakiáltásunk, egyben az egymást-hívó üvöltésünk:
Hej lap – lap – lap ! Ezt aztán átvette mindenki, aki rendszeresen járt a tóhoz. Nálunk az egyik krónika refrénje lett :
Refrén, melyet az ének elején, de minden strófa után mindenki énekelt :
Hej lap, hej lap, jó meleg a sátor sátorlak,
hej lap, hej lap, hop-hop-hop hej lap-lap-lap !
 
Újra itt vagyunk a tónál, ez már csuda jó,
milyen jó, hogy nem száradt ki a Szent Anna tó,
jó meleg az Anna vize, nedves is kicsit,
minden évben visszajön, ki belőle iszik…
(refrén) Hej lap, hej lap…
Tovább 18 szakasz következik.
13. Óh…Anna, Anna…
óóóóóh! Annával a kávéházban ismerkedtem meg,
ott, ahol a tenger háborog, semmit se fele-e-e-e-e-dek,
Egy cápa jött felém sikoltva, s megfogtaja kezemet,
a cápa persze Anna volt, azóta szerete- e-e-em…Óh
A versszakok tovább folytatódnak
Medvék a tónál…
Bizony voltak medvék a tó körül, de soha nem hallottam, hogy bárkit is megtámadtak volna. Az erdész szerint nem is kellett félni tőlük, mert nem voltak még “vérmedvék” , békés növényevők valának, na meg gyakorta ürítették a ritka szemétkosarakat vagy lakmároztak szemétgödreinkben.
1973 nyarán kerültünk legközelebb hozzájuk, ezt elmesélem, mert sokan hitetlenkedve hallgatták, pedig minden szó igaz.
Már kihirdették, hogy nem szabad a tó mellett táborozni. Májai Bandi mégis lemerészkedett a tóhoz s a kápolna mögötti réten, a hatalmas fenyők alatt a kiserdő szélén felverte sátorát. Két nap múlva mi is megérkeztünk a Trabival, s letelepedtünk melléjük. Bandi figyelmeztetett : nagyon közel vagyunk az erdőhöz, ott járnak le a medvék inni. Én rá se hederítettem a figyelmeztetésre s felvertem két sátrunkat : Pirike lakott a kicsi Zsuzsikával, a másikban én aludtam Anikóval. Remekül berendezkedtem, jó mély kamrát ástam, befedtem ágakkal s még bejáratott is csináltam. A kamra az “ebédlőnk” meg a sátrak között ott állt a Trabi.
Az első éjjel arra ébredek, hogy Pirike kiabál : “Pistaaa… itt van a medve…” “Dehogy van medve, csak… próbálom megnyugtatni. De ő csak tovább kiabál, mire én álmosan kimászom a sátorból, elindulok a kamra felé, hát Uramfia ! Ott ül a mackó a kamra közepén s vígan táplálkozik. Holdvilágos éjjel volt, tisztán láttam elégedett pofáját, amint Pirike finom paprikását eszi.  “Biz, a medve itt van… vígan vacsorázik” – nyugtattam meg Pirikét, de ő csak kiabált : “kergesd el…!  De mit csináljak ? A család azt várja, hogy bírkozzam meg vele amúgy hősi családapa gesztussal. S egyszerre eszembe jut a délután… ugyanis beszélgettem a kürtöskalács-sütő székelyekkel, akik elmesélték, hogy náluk is járt a medve. ..”és mit csináltak” – kérdem. “Semmit. – felelték – jött ez a kicsi kutya s el kezdett ugatni. Erre elment a medve.”
Ez jutott az eszemben, erre én is elkezdtem csaholni, ugatni, ahogy csak a torkomon kifért. erre a mackó megtörülte száját s köszönés nélkül elcammogott !
Ebből a könyvből tudtuk meg, hogy a tűzvész nem a harmincas években volt, hanem :
1946-ban (?) egy hatalmas erdőtűz pusztított, leéget a menedékház és a bükkszádi oldal gyönyörű erdeje.