A részletekre még visszatérünk. Bejelentkezés a 0368/ 418 901 telefonszámon. 

A vasárnap, 17.-ére szervezett túrát egy kissé megbénította az éjjeli  erős havazás és az utakat  járhatatlanná tevő nagy hó. Kevesen akartak a hóban utat vágni. Ezért a múlt vasárnapra szervezett túrát szombaton, 23.-án, Zelma és Emese napján újra szervezzük. A túra részleteit a múltheti hírdetésből tájékozódhatunk. 

Január 24-én, vasárnap, Melánia napján, mivel farsang van, vasárnap farsangi fánkot fogunk  sütni. Részletek és bejelentkezés a 0368/418 901 telefonszámon.

 Megemlékezés.

 

A magyar hadsereg 1943 januárjában a Sztálingrád közelében levő DON-KANYARBAN vívott ütközet során, a mínusz negyven fokokos  hidegben a jól felszerelt szovjet csapatokkal szemben  súlyos, megsemmisítő veszteséget szenvedett. A hősi halált haltak számát  kétszázezerre becsülik. A nyári öltözetben, étlen-szomjan visszavonuló, honvédek, hősi halált haltak.

kirándulunk.  A nagy állomásról a 9 órakor induló 17B autóbusszal megyünk Malomdombokig. Sajnálatos, hogy közben megenyhült az idő, emiatt a szép jégképződmények   valószínű, hogy elolvadtak,de látnivaló mindig van a Sipoly-völgyében.

Túravezető: Brummer Klára alelnök.

További részletek és bejelentkezés a 0368/418.901. telefonszámon.

 A 2008-ban szervezett sipoly-völgyi kirándulásunkon, sok szép érdekes jégképződményeket láttunk. A túra  keretén készült fényképekből közlünk egy párat, hogy láthassuk, a természet mindig változik. A jégképződmények olyanok mint a felhők, mindig más arcot mutatnak, amit láttál többet nem látod.

A Malomdombokról több jelzett út is vezet a Nagykőhavasra. A legszebb két utat említjük:

a Sipoly-völgy és a Kőba-völgy útjait.

Figyelmünket most fordítjuk a Sipoly-völgyére. De ne mi írjuk le ezt az utat. Vegyük elő Székely Géza a hajdani BTE turistatitkár   NAGYKŐHAVAS  LEÍRÁSA  című könyvét és idézzük fel Székely Géza szavait, 1936-ból.

Székely Géza a Sipoly-völgy útját, Létrás-útnak nevezte.

” A Malomdombok rétjének közepén, a Tömös-hídtól mintegy 400 lépésnyire a kis kőhíd előtt a Főútból jobbra tér ki és a Havas csúcsa irányába vezet a Sipoly-völgyén végig, fehér háromszög alapon vörös háromszög jelzéssel.

A létrákig 50 – 60 perces út vezet a Sipoly-patak mentén, mély völgyben, réteken, erdős oldalakon keresztül, a patakot is többször átmetszve. Az út közepetáján vizes-sorozathoz érünk. A sziklák között kanyargó Sipoly zuhan alá több kisebb, egy két  méteres esés után egy 5 méteres vízesésben, melynek széles, fehér szalagja a mély sziklaszoros árnyékában pazar képet ad.       Nemsokára kétfelé ágazik az út. A baloldali fehér alapon álló piros kereszt jelzéssel a Medveszakadékon át a Vörös-kő tetején torkollik a Főútban, a jobboldali út pedig sűrű erdőn, sziklatömbök között visz az elágazástól 60 m-re levő Létrás-szakadék bejáratához….

Egy helyen megkerülve a sziklát és balra fordulva, majd pár fokos lépcsőn egy laposabb térségre kerülve, láthatjuk magunk előtt teljes szépségében a szakadék nyílását. Itt 950 m magasságban vagyunk, a Malomdomboktól eddig szinte észrevétlenül 250 m-t emelkedtünk. Szemközt velünk 40 – 50 m magas mészsziklatömb, mely középen tetejétől az aljáig kettőbe vált s a függőleges sziklafalak közül a félhomályból tőr elő a bővizű patak. A szikla jobboldalán, a bejárattól 8 – 10 m-re kiálló, mennyezetszerű sziklakiugrás van, melynek aljából zuhanyszerűen ezer sziklarepedésből hull alá a szikla belsejében felgyűlt esővíz. Télen e helyen jégfal képződik, mely a földtől a mennyezetig ér és ezer színben pompázik … A lépcsőktől jobbra 8 – 10 m-re … eldugott … kis védkunyhó áll … Építője (1932-ben) nevéről Lehmann – kunyhó néven ismerik a turisták.”

“A Létrás-út története. A Látrás-szakadékot évtizedek óta ismerték a vadászok, erdőlő csángók s az utóbbi években turisták is jártak a környékén. Azonban a teljes feltárása a BTE négy tagjának: Prox Alfrédnek, Samhammer Raimundnak és Frigyesnek és Setzer Hubertnek  köszönhető, akik 1929 aug. 3-án 10-én felülről lefelé nagy nehézségek árán végigmentek rajta, majd Boldizsár Ferenc, Czell András, Ercsei Imre és Kamner Emil bevonásával munkához látva létrákat készítettek és a turisták részére járhatóvá tették.”

A jégbarlangot szintén Prox Alfréd fedezte fel több turistával együtt 1930 május 29-én.                                

Ha csak az úton barangolunk, akkor is sók látnivalóban lesz részünk.

A részletekre még visszatérünk.

Sereg János, Jani aki mindig a csúcson járt, természet szerető ember volt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1998-ban, beiratkozott az akkor működő EKÉ-ben. Kitartóan vett részt a hétvégi kirándulásokon. Mindenkivel jó viszonyt folytatott, szívesen vett részt a B.L. kirándulásokon is. Miután újra megalakult a Brassói Turista Egyesület, jóformán véget se ért a beiktató gyűlés, elsőként jelentkezett beiratkozásra.

2006-ban, az új zászló alatt alakuló brassói EKÉ-nek alapító tagja. Az EKE vezetőségében, mint a túrautak jó ismerője nem méltatták semmiféle tisztségre. A BTE elnöke felismerte Jani jó túravezető képességét, tiszteletmegadó viselkedését, mindenben segítő jó barátot, ezért az elnök a BTE, igaz nem hivatalosan alelnöknek nevezte ki.

2010-ben egy gyönyörű kopjafát faragott, amit a Nyergestetőn a Kopjafa kertben volt kiállítva és felavatva a hősöknek. Tudomásunk van arról, hogy Halász Gyula a hajdani BTE elnökének az emlékére is faragott kopjafát, amit Csetényen állítottak fel.

2012-ben, egy négyfalusi nem törvényes tag összeesküvésében az elnök ellen, Janit is bele kényszeríti. A nem életképes összeesküvés után a létrejött “Baráti Társaság” tagja. A BTE túráin többet nem vett részt, viszont elnökét minden Újévben tisztességből felhívja és Boldog Újévet köszönt.                  

A Brassói Turista Egyesület ben, mindig a csúcson járt. Minden évben az elnök diplomával méltatta és aranyérmes élturistának tünttte ki, mivel minden évben maximum pontszámot ért el (2000 pont felett)

     

Az 1930-as években két magyar  bejegyzett turista egyesület működött Brassóban, a BTE és az ENCIÁN. A két egyesület párhuzamosan működött, jó egyetértésben és ugyanazt a célt szolgálták, a turizmust. Mindkét egyesület sikeresen működött. Turistaházakat, ugrósáncokat építettek. A két egyesület testvér egyesület volt.

1935 áprilisában kiadja az ENCIAN című havonta megjelenő folyóiratot.

A folyóirat az ENCIÁN munkáját és a turizmust szolgálta. A folyóirat jó minőségben jelent meg.

Hild János leányával, Hild Mária fizika tanárnővel a BTE elnöke jó baráti viszonyban volt. Megegyeztek valamibe az ENCIÁN-nal kapcsolatban, de sajnos a megvalósításra nem került sor, mivel Mária 85 éves korában váratlanul elhunyt. A BTE elnöke megfogja valósítani Mária kívánságát, hogy mit egyeztek Máriával, azt egyelőre nem teszi közé.

          A honlapunkon részletes közleményt találunk az “ENCIÁN” nal kapcsolatban.