A múlthéten a Kőba-völgyében kirándultunk.

A  hónap hétvégi, utolsó napjaira rósz-időt jósoltak. Ez részben be is következett, viszont vasárnap a reggeli borús idő ellenére, napsütéses, meleg időben volt részünk. Nem ijedtünk meg a reggeli, borús, ködös időtől. Jóljártunk. Tudott dolog, hogy a Kőba-völgyében két úton vezet.  Kőba-balága és a Kőba-jobbága. Mi a baloldali úton, a Pozsár sziklája alatt mentünk fel az erdei úton. Az út végén tovább lehet menni, nyaktörő erdőn keresztül a jelzett útig, amely a Kőba sziklái alatt elhaladva a Nagykőhavasra vezet. A csörgedező patak mellett mentünk, amelyben a hegy oldaláról kisebb csermelyek torkoltak bele. Az enyhén emelkedő völgyben, az ébredező kora tavaszi virágokra figyeltünk.

A jobboldali ágat már többször bejártuk. Az erdei út végén út elágazás van: balfelé, a gerincen a Medvekapun keresztül a Jégbarlanghoz lehet feljutni. Előre tovább menve, a patakot követve, szintén a barlanghoz lehet feljutni. Jobbfelé a Sziklasorhoz érhetünk.

A hajdani BTE a Kőba-völgyén keresztül sí utat épített ki. Ez az út ma is létezik, kék sáv jelzéssel ellátva.

Az 1940-ben a Székely Géza szerkesztésében  megjelent  “BRASSÓI TURISTA”  júniusi számában  Dr. TAKÁTS JÓZSEF,  a “Kőba” című leírásából idézünk:

“A Nagykőhavast járó turistáink népes seregéből sokan hallották már emlegetni a Kőbát-t, kőbanyakát, Kőbapatakát, de elég kevesen vannak, akik be is járták a Nagykőhavasnak ezt a legnehezebben járható, de legszebb és legérdekesebb részét….

A Kőba völgyében leérve utunk két felé ágazik. Az egyik a Kőba félelmetesen égnek meredő sziklafala tövében halad, – járhatatlanul sűrű erdőben – mint sí út a Bolnok felé, a másik mint rendes nagykőhavasi turista út, állandóan a Kőba patak völgyében vezet le a Malomdombokig. Ez az út szépsége és turista érdekesség tekintetében, páratlan. A Kőba-patak egyes helyeken eltűnik a föld alá, majd kedves csörögéssel újra felszínre tör, közben az út két oldalán szeszélyes alakú sziklatömbök, barlangok tarkítják a panorámát, úgy hogy a turista állandóan változó természeti szépségekben gyönyörködhetik.”