Augusztus 15.-én, szombaton, Mária napján:
a túra célpontja a Mihálykő, ahova a Várpatak-völgyéből indulunk el.
A részleteket megtudhatjuk a 0368/ 418.901. telefonszámon. Bejelenkezés
az említett telefonszámon.
Túravezető: Piszár Károly
Rossz idő esetén a túrát elhalasszuk.
A múlt szombati rikai túrával kapcsolatban:
Elöljáróban emlékezzünk az 1848 december 13-án Felsőrákos-rikai csatában elvérzett honvédekre. A túránk a felsőrákosi útkereszteződésbe, rikai és köpeci események emlékére felállított emlékműnél kezdődött.
A Rika-völgyében könnyen megtaláltuk Réka királynő sírját, mivel irányító táblát állítottak fel az úton. Réka királyné sírját egy szép szikla szimbolizálja, amelynek a tetején kopjafa áll. A sziklától felújított nagyon meredek hegygerincen másztunk ki a Hegyeshegy gúla alakú csúcsára, amelynek tetején állótt Attila vára. Orbán Balázs itt jártakor még talált falakat, mi viszont csak szétszórt köveket találtunk. Ha Attila idejében ezt a hegyhátat nem borította erdő, akkor minden irányban szép kilátás volt, a sziklára is lelehetett látni. Tudtuk, hogy a közelben található Réka királyné felújított vára is, de mivel semmiféle útjelzést oda nem találtunk, ezért nem tudtuk, hogy merre keressük, le mondtunk róla és a széles jó minőségű várúton beereszkedtünk a Nádas-patak völgyében. A kánikula nem nagyon érintett, mivel többségben erdőben jártunk, de azért jól eset felfrissülni a rikai jó ízű nagyon hideg forrásnál. A vidék gyönyörű, a Rika-patakában, alig csörgedez egy kis víz a szárasság miatt. Viszont elszomorító az a látvány, hogy a falu a szemetét a Rika-patakba rejti. A vízeséshez nem mentünk el, mert a szárasság miatt, nem láttunk volna vízesést. Attila várával kapcsolatban, Orbán Balázs írásából idézünk: “E czukor süveg alakú bécznek tetejét Huszt vagy Attila vára koronázta egykoron. Mi megmásztuk a meredek hegyoldalt, hogy a büszke sasfészeknek mostani maradványait szemügyre vegyük. Az itt feküdt vár nagy kiterjedésű és jelentékeny sohasem lehetett; a csúcs tetején egy 45 lépés kerületű körfalnak látszik alapja, mely hihetőleg egy kör-donjonnak maradványa. A fal néhol több láb magasságra felülemelkedik a föld szinén, mig más helyett már el van hantolva. Belterén kincskeresők álltal ásott mély üregek tátognak. E zömtornyot egy más, attól alig 10 lépés távolságra azzal párhuzamosan vonuló körfal övezte, vagy 140 lépéskerületbe ; alapfalának elhantolt gátonya, s néhol a falrakat is tisztán látható, ezt végre még egy 2-ik külső körfal szegélyezte. Szép és regényes lehetett e két körfaltól ölelt magas zöm-torony, a messze látszó bércztetőn…. Öreg emberek még emlékeznek arra, hogy e vár fala több öl magasságban fenn állott, s a közép torony csaknem épen megvolt ; de akkor midőn az e hegy alatt elvonuló országút s az említett Andaházi kocsma épült annak falait lebontották, lehengergetett köveit az út kirakására és a korcsma építésére használták fel”.
Megjegyzés:
Attila vára az újraépített Ika várára hasonlíthatott, a külső kör falakat leszámítva. Ika-várához az utat leaszfaltozták, a vár alatt szép vízesés van.
Orbán Balázs írásából megtudhatjuk, hogy az Ő korában öregek emlékeznek arra, hogy Attila várának a közép tornya csaknem épen megvolt. Ez azt jelenti, hogy az 1800-as években a többi, hasonló vár-tornyok várak is megvoltak. Sajnálatos, hogy az akkori kormány semmiféle védelmet nem biztosított ezeknek a történelmi váraknak a védelmére. Bárki úgy rombolhatta és pusztíthatta ahogy akarta. Minden írás arról tanúskodik, hogy a várakat a közelében levő települések lakói, minden bűn tudat nélkül rombolták le és használták fel anyagát saját érdekükre, nem is olyan régen. Ha ezek a várak megvolnának, igazolt nagy hírnevű múltunkra lehetnénk büszkék. Kisgyörgy Zoltán “Háromszék vártúra-kalauza” könyvében több mint ötven lerombolt, a földszínéről eltűnt várakról számol be. Ha már várainkat leromboltuk, az utókor annyit tehetne, hogy ahol a váraink álltak emlékeztető táblákat állítsanak fel, úgy ahogy a bodoki hegyekben tették. Ha Attila váránál találtunk volna egy olyan táblát, hogy itt állott Attila vára, nagyobb élményben lett volna részünk.
