Érdeklődni az ismert telefonszámon lehet.

Több AJTA nevű falucskát ismerünk: Nagyajta, Középajta és Szárazajta. Mindegyikben jártunk, most Szárazajtán volt a sor. E kis romantikus falucska a Baróti-hegység egyik völgyében található. Megrázó történet fűződik nevéhez, a mi a KÖPECI TRAGÉDIÁHOZ  hasonlít. A falú központjában, az iskola előtt találjuk a VÉRENGZÉS EMLÉKMŰVÉT.  1944 szeptember 26-án a faluban bevonuló gárdisták 13 ártatlan magyart mészároltak le, brutális kegyetlenséggel. Ezt a kivégzési kegyetlenkedést, nem vagyunk képesek leírni. Ezzel kapcsolatos részletes leírást megtaláljuk az interneten. Ebben az időben sok magyarlakta falukat ért hasonló támadás  E véres kivégzés emlékére 13 bazalt oszlopot állítottak fel a falu központjában, alatta a hősök neveit megörökítő tábla áll. 

Ettől a dátumtól csak egy pár nap választ el a TIZENHÁROM  ARADI vértanúktól,    október 6. Ugyanaz a brutális kivégzés, lefejezés.

A Brassói Turista Egyesület közössége szomorúan emlékezik meg úgy a szárazajtai mint az aradi hősökről. A bazalt oszlopos emlékművet megkoszorúztuk és fejet hajtottunk.                        A koszorút,  Szotyory Mária és Brummer Klára helyezte el.

E szomorú sötét esemény után a Setétpatak völgyében kirándultunk.

Szárazajtát, piros háromszög jelzés köti össze Köpeccel és Málnásfürdővel. 

A falutól 7 km.-re van Zalánpataka, ahol hajdanában üveg huta működött. Egy magán gyűjteményben megtalálhatok az üveg tárgyak, állítólag  üveg hegedű, meg üveg klarinét is készült. A brassói Fekete templom részére itt öntöttek ablaküveget.

Zalánpatakot turista jelzés köti össze Málnásfürdővel, turista úton a Setét erdőn keresztül Setétpatakra is ellehet jutni.

E völgy nem is olyan “setét”, mind amilyen képet festenek róla. Ahogy a műútról betértünk a völgy felé, mindjárt elértük a völgy egyetlen panzióját amit SETÉTPATAK-nak neveznek. Gyönyörű környezetben, a panzió mögött csörgedez a Setét-patak. 

Lőrinc Sándor az “Erdővidéki túrautak” című könyvében a következő képen jellemezi:

“Ha ritka szép őszi tájban akarjuk fürdetni tekintetünket nincs más tennivalónk, mint hogy ebben az évszakban barangoljuk be a Setétpatak-völgyét.” Megfogadtuk a tanácsát.

Valódi célunk a valahol itt rejtőzködő  Kincses-barlang megkeresése volt, amit a legenda Sugó- barlangként emleget. Körülbelül tudtuk, hogy hol kell keresni. A panzióban érdeklődtünk utána, de senki-se hallott róla, vagy  nem akarták elárulni. Lőrinc Sándor szavaira emlékezve, úgy döntöttünk, hogy az erdőt járjuk be. Érhetetlen, hogy miért nevezik Setét-erdőnek, a szép napos tisztások egymást követik, mindegyiket az őszbe-borult gyönyörű erdők szegélyezik. Megtaláltuk a Harcsa-tetőt, ahova kimásztunk, a tetőt körülövező szurdokban a Setét-patak forrásában gyönyörködtünk. Egy szép kis erdészház is mutogatta magát az erdő rengetegben.

A Kincses-barlang megkeresésére már nem volt időnk. Ezt egy más alkalomkor keressük meg. Kisgyörgy Zoltán geológus leírásából egy pár szóval jellemezzük. A homokkövekben található barlangok közül e barlang különleges. Amint a neve is mutatja “kincsesbánya – aranybánya” volt itt a hagyomány szerint, ide jártak, szintén a hagyomány szerint az arany cseppeket felfogni. Itt jön az érdekes legenda, de erre most nem térünk ki.

E barlangba aranynak nyoma sincs.  Az aranyat keresők emberek, az aranyosan csillogó, pirit kristályokkal téveszthették össze, amit a homokkövek tartalmaznak, ami nem más mint közönséges vasérc, más néven  vaskéneg. Ez volt a kincs. 

Mikor a Bodvajban jártunk, több érces barlangot — forrást kerestünk meg. A sok forrás között tényleg találtunk két olyan érces forrást, amely “aranyosan csillogott” A kép galériában megtaláljuk ezt a felvételt.