A túrák útvonalait, honlapunk keretén a múltkori túrák  közleményben találjuk meg. 

További részleteket megtudhatunk az ismert telefonszámon. 

A Rakodó völgyét a vasút állomásról a legkönnyebben a 32-es busszal lehet elérni.

A völgy felsőrészében, a Vár-völgyében hajdanában egy vár létezéséről szól a rege, ez a vár után nevezték el a völgyet Vár-völgynek. A vár ugyan már nincs meg, de a létezését, igazolja a róla elnevezett völgy. Miután betértünk a Rakodó-völgyében és áthaladtunk a nem rég épült Brassó új, blokk  városán, és elhagytuk az utolsó hatalmas blokk épületet, beérünk a Rakodó gyönyörű völgyében. A völgyet a kék háromszög turista jelzés szeli át. A jelzés a Csiga-hegy és a Cenk közötti úttól indul ki. A Cenk alatti sétányon halad. Érinti a hajdani volt Tompa vendéglőt, ami már rég nem létezik, majd Jepure névre kereszteltek, de ez sem létezik már, lebontották. Helyén egy névtelen, emeletes épület épül, éveken keresztül. A jelzés a völgyön áthalad, majd jobbra  felhág a Róka padhoz. Tovább érinti a Vizes-völgy felső részét, és a Pojánában ér véget. A völgyből, több jelzett és nem jelzett turista utak ágaznak ki:

A fotó galériában a Rakodó és a Vár-völgyet körülvevő erdőket és a hó képződményeket láthatunk.              

Február 2. Szombat. Előre láthatólag, mivel februárban még tart a tél, valószínű, hogy a Lepes-hegy ilyenkor szép-változatos havas magaslatait keressük fel.

További részletek és bejelentkezés, legkésőbb péntekig az ismert telefonszámon. 

Előre már jeleztük, hogy január második túráján  az ENCIÁN Turista Egyesületre emlékezünk. Az emléktúra keretén a Pojánában kirándultunk.

A Salamonkő és az Ördög  szikla magaslatai alatt indultunk el a hajdani pojánai úton, szép télies időben és napsütésben, de sajnos hamar borúsra váltott az idő, de az idő továbbra is kellemes maradt.  A napokban nagy hó esett. Mindenfelé hóval belepett, hóval borított erdőkben – magaslatokban gyönyörködhettünk. A Pojánában, kb. fél méteres hó fogadott. Az utat a turisták tömege lepte el, úgy felfelé, mint lefelé egymást érték a szánkózók és a síelők.

Az “ENCIÁN” 1931 január 7-én alakult meg. Alapítója Tomcsányi Béla.

Január 12-én, szombaton   az időjárás függvényében az Enciánra emlékezve a túra irányát pénteken határozzuk el. Valószínű, hogy a Felső Pojánában fogunk kirándulni, mivel az ENCIÁN ott ugrósáncot épített. Az ugrósánc a 60-as években még megvolt.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

A Kőba-völgyében. Azt állítják, hogy a Nagykőhavas egyik legszebb zónája a Kiskőhavas vidékén. A Kőba zónáját a Kőba két patakja, a bal ág és a jobb ág határozza meg.

Malomdombokon, a Kőba patak mellett indultunk el. A tisztás  után az elágazásnál a bal ágon folytattuk az utunkat és a Pozsár-szikláig mentünk. A szikla tetejére az elágazástól lehet feljutni. Szép téli időben volt részünk. Az út folyamán a kis patak jeges képződményein gyönyörködtünk, amit a fotó galériában láthatunk.

Dr. Takáts József 1940-ben, a BRASSÓI TURISTA című folyóiratban a következő képen méltassa ezt a völgyet : “A Nagykőhavast járó turistáink  (kb. 750 tag) népes seregéből sokan hallották már emlegetni a “Köbát”-t, Köbanyakát, Köbapatakát, de elég kevesen vannak, akik be is járták a Nagykőhavasnak ezt a legnehezebben járható, de legszebb és legérdekesebb részét.” Továbbá írja : “A Köba völgyébe leérve (a Nagytisztás felől) uttunk két felé ágazik. Az egyik a Köba félelmetesen égnek meredő sziklafala tövében halad, – járhatatlan sűrű erdőben – mint siut a Bolnok felé ; a másik mint rendes nagykőhavasi turista ut, állandóan a Köba völgyében vezet le a Malomdombokig. Ez az ut szépség és turista érdekesség tekintetében, páratlan. A köba patak egyes helyeken eltünik a föld alá, majd kedves csörgéssel ujra felszinre tör ; közben az ut két oldalán szeszélyes alaku sziklatömbök, barlangok tarkitják a panorámát, ugy hogy a turista állandóan változó természeti szépségekben gyönyörködhetik”.

Székely Géza az 1936-ban megjelent A NAGYKŐHAVAS LEIRÁSA című könyvében említi, hogy a Jégbarlangtól lefelé menet a Kőba-völgyében lehet lejutni. De a könyvben van még egy figyelemre érdemes cím :  ” Mit irtak a régiek a Nagykőhavasról,” ebből a leírásból idézünk:

” Az EMKE Uti-kalauz (Erdélyi Magyar Kárpát Egyesület) Magyarország Erdély részében cimü munkájában (1891-ben) Rombauer Emil és Táglás István igy irnak: …. A derestye-hétfalusi vasuti állomástól dél felé alig negyedórai távolságban csinos erdészház és a régi rézmalom közelében a Györgyinás patak törtet a Tömös vizéhez. E patak mellett levő magaslaton árnyékos ösvény vezet az 1574 m magas Kiskőhavas felé. Utközben egy szép sziklaszoros : a Medvekapu érdemel megtekintést…”

Egy kis elemzés : Györgyinás patak, ez nem lehet más mint a  Kőba- patak. Ezek szerint majdnem 130 évvel ezelőtt a völgyet Györgyinás völgynek hívták ?

“Méhely Lajos a  Brassóvármegyei  Turista  Kalauzban, mely 1895-ben jelent meg, két és fél oldalt szentel a Nagykőhavasnak, ezenkívül oldalas képeken mutatja be a hágó kezdetét és a sziklakaput.’      

Egy pár évvel ezelőtt jártunk a Kőba patak melletti  dzsungel szerű őserdőben, ahonnét csak a majmok hiányoztak, viszont érdekes szikla alakzatokat figyelünk meg. A Medve-kőkapu fent rejtőzködik a magaslaton.

Ó-esztendő búcsúztató, Új-Év köszöntő a Salamonkőnél, ahol már igazi tél uralkodott. Kellemes télies időben volt részünk, mindkét alkalommal.    A környező behavazott sziklák, szikla csúcsok és a kis patak jég csipkézetei  szép látványt mutattak. Szállingózó  hóban, pezsgő koccintással vettünk búcsút az Ó-esztendőtől és köszöntöttük az Új-Esztendőt.