2016 április 24

Április 24-én, vasárnap, György napján a Fátyol vízesést és az onnan nem messze levő nárcisz rezervációt keressük meg. 
Hazafelé jövet Réka királyné várát is megkeressük. Egyéb látnivalókban is részesülünk.
Indulás 8 órakor.
További részletek és bejelentkezés a 0368/418 901 telefonszámon.
Túravezető : Szotyory Mária.
Rósz idő esetén a túrát elhalasszuk.
A múltheti túrával kapcsolatban.
A múltheti túrát  a Kőba-völgyében  következőképpen terveztük: Családi-út – Medveszakadék – Sziklasor – Jég-barlang – Bolnok.
Malomdombokon a családi-út bejáratánál félméteres sár várt ránk, az erdő kitermelők jóvoltából. Ezért feltértünk a Cigány-útra. Jól haladunk a meredek úton, a Szikla-sornál, itt kezdődött a csúszós-sáros meredek út. A  jég-barlanghoz, egy meredek gerincet megmászva, még meredekebben ereszkedtünk le a jég-barlanghoz. A barlangnál nem számítottunk arra, hogy a fekete leves ezután jön. Megjegyezzük, hogy az erdő nagyon felnőtt, ezért sok kilátás nem volt  sem a Sziklasornál, sem a barlangnál.
2002-ben jártunk utoljára a barlangnál az EKÉ-vel, akkor jó kilátás volt a barlang sziklájára, most a ez nem volt lehetséges,hogy a sziklát tejes magasságában lefényképezzük   a fák takarása miatt. A barlangnál láttuk azt az utat, amiről a hajdani BTE számolt be a “BRASSÓI TURISTÁBAN”, a barlangtól egyenesen a Kőba-völgyében levezető út felső szakaszát, jól járható útnak tűnt, de azt nem tudhattuk, hogy mi vár lejjebb. a Bolnok felé indultunk. Turistákkal találkoztunk, figyelmeztettek, hogy sok fa van kidőlve. Igen, tudjuk már 2002-ben ott voltak a kidőlt fák. Ezeket a fákat átvágták, elkorhadtak, nem okoztak akadályt. Azt nem is álmodtuk, hogy újonnan rengeteg kidőlt fákról van szó, Bolnokhoz közel. Óriás vastag törzsű, olyan jó 50 méteres fák állták az utunkat össze-vissza kidőlve. Sok helyen az út hosszára dőlve egymáson 3-4 fa, persze ágastól. Jobb oldalt meredek hegyoldal, balra szakadék. Ahol nem tudtunk átmászni, vagy átbújni, felmásztunk a meredek hegy oldalon a fák mentén,  túlsó felén egyszerűen becsúsztunk, nadrág fékkel. Piszár Karcsi meg is jegyezte, “Ezt az utat egyhamar nem fogjuk elfelejteni, amíg élünk megemlegessük.” Miután kiértünk a Bolnok tetőre, már vidámabbak voltunk és elkönyveltük, hogy tulajdonképpen egy élményekkel teli túránk volt. Karcsinak még volt egy félliter bóra, egy jó pihenés után megünnepeltük, hogy nem rekedtünk az erdőben. A Nap már lemenőben volt, úgy este 10 órára hazaértünk.