Február 16, szombat. Szombatra a turistáink több túra javaslatot is ajánlottak. Nem hiába, mivel most virágzik a királyrózsa, ami rendszerint a hó alól bújik ki.  Létrás szakadékban még láthatók az óriás  cseppkő szerű jég szépségek. Még más túrák is vannak javasolva. Azt, hogy végkép hova megyünk túrázni, pénteken döntjük el az időjárás függvényében. Azt is figyelembe kell venni, hogy mindenfelé az utak elvannak jegesedve.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

Humor : Az állatkert egy szuper hely. Olyan állatokat is lehet látni, amelyek nem is léteznek.

A belépő az állatkertbe 10 lej, nyugdíjasoknak 5 lej.  Ezt az ár kedvezményt a nyugdíjasok nem kapják meg, csak úgy, azonnal. Bizonyítani kell a nyugdíjasságot egy nyugdíjszelvénnyel. Persze, senkinél sem vol nyugdíjszelvény, így aztán megfizettük a 10 lejt, megérte. Hiszen itt egy egész napot ellehet tölteni. Ez az állatkert rengeteg befektetett munka árán jött létre, amit éveken keresztül építettek és még mai napig is építgetik, szépítgetik. Figyelemre érdemes a sok különleges építkezések, a meleg-ház, kilátó, üveg kerítés, falatozó, cukrászda stb.   A látogatók minden igénye biztosítva van.  Nagyon sok gyerekes látogató volt. Mindenkinek ajánljuk, a nyugdíjszelvényt felejtjük otthon, fizessük meg a 10 lejt, megéri.

Mivel február 2-án jött ki a medve a barlangjából,  mindjárt a medvéket kerestük meg. Ők már rég kijöttek a barlangjukból, éppen a reggelire készülődtek, ami nem volt valami gazdag.  A gondozó reggelit, csak úgy bevitte nekik, reggeli után unottan sétálgattak. Az egyik felült egy lesiklóra és onnét szemlélte a látogatókat, hátha bedobnak valami finomságot.

Szeressük ezeket az állatokat, viszont az elszaporodásuk veszélyt okoznak a turizmusra, kirándulókra. A tavaly sok medve támadást jelentettek be,  már bemerészkednek a lakott területekre is. Ne menjünk egyedül gombászni, mert rosszul járhatunk, a medve nagy szeretettel támad a lekuporodott emberre, legyen nálunk védekező eszköz.

Miután búcsút vettünk az állatoktól a Czell-tetőre sétáltunk ki jeges úton. Az út folyamán és a tetőn, de az erdővel borított hegy – magaslatok is szép látványt nyújtottak.

Az elmúlt évek során tett kirándulásunkon, figyeltük a helységet, de többet nem láttuk ezt az érdekes jelenséget, de katicabogarat sem lehet látni a Lempesen, többet nem ismétlődött meg, ez a szép látvány.          

Február 9-én, szombaton, honismereti túrát szervezünk. Olyan túrát akarunk szervezni, amelyen medvéket láthatunk. Tudott dolog, hogy a medve február 2-án nyissa ki a szemét, a hosszú téli szunyókálás után. De hol láthatunk medvéket ? Hol ? a brassói állatkertben. Miután kimedvéztük magunkat, a Czell  tetőre sétálunk ki.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.

 

Szép téli-tavaszias időben indultunk el . Hó csak, itt-ott volt látható az északi oldalakon. Gondoltuk, hogy majd az erdőben fogjuk tapodni a havat, de ott is száraz ösvényt találtunk. Ilyenkor télen is szép a Lempes, különösen szép látványt nyújtanak a körülvevő behavazott hegyek, viszont nem mutattak szép látványt az út mellett eldobált műanyag flakonok, a letépett villany kerítések. Sok turistával találkoztunk, főleg nagy termetű kutyákkal, nem hiányoztak a kerékpárosok, motorosok, futó bolondok, fényképezők stb. Február 2-án jártunk, a medvék napján, viszont medvével nem találkoztunk. De hát, nincs is medve környéken. A baróti hegyek felől jöhetnének, de az Olt elvágja az utukat.

De még volt egy nem mindennapi látványunk: a központ közelében levő kocsmától a busz megállóig az út mindkét oldalán eldobált sörös flakonok kacsingattak ránk, a dugó gyűjtők nagy örömére.

 A túrák útvonalait, honlapunk keretén a múltkori túrák  közleményben találjuk meg. 

További részleteket megtudhatunk az ismert telefonszámon. 

A Rakodó völgyét a vasút állomásról a legkönnyebben a 32-es busszal lehet elérni.

A völgy felsőrészében, a Vár-völgyében hajdanában egy vár létezéséről szól a rege, ez a vár után nevezték el a völgyet Vár-völgynek. A vár ugyan már nincs meg, de a létezését, igazolja a róla elnevezett völgy. Miután betértünk a Rakodó-völgyében és áthaladtunk a nem rég épült Brassó új, blokk  városán, és elhagytuk az utolsó hatalmas blokk épületet, beérünk a Rakodó gyönyörű völgyében. A völgyet a kék háromszög turista jelzés szeli át. A jelzés a Csiga-hegy és a Cenk közötti úttól indul ki. A Cenk alatti sétányon halad. Érinti a hajdani volt Tompa vendéglőt, ami már rég nem létezik, majd Jepure névre kereszteltek, de ez sem létezik már, lebontották. Helyén egy névtelen, emeletes épület épül, éveken keresztül. A jelzés a völgyön áthalad, majd jobbra  felhág a Róka padhoz. Tovább érinti a Vizes-völgy felső részét, és a Pojánában ér véget. A völgyből, több jelzett és nem jelzett turista utak ágaznak ki:

A fotó galériában a Rakodó és a Vár-völgyet körülvevő erdőket és a hó képződményeket láthatunk.              

Február 2. Szombat. Előre láthatólag, mivel februárban még tart a tél, valószínű, hogy a Lepes-hegy ilyenkor szép-változatos havas magaslatait keressük fel.

További részletek és bejelentkezés, legkésőbb péntekig az ismert telefonszámon. 

Előre már jeleztük, hogy január második túráján  az ENCIÁN Turista Egyesületre emlékezünk. Az emléktúra keretén a Pojánában kirándultunk.

A Salamonkő és az Ördög  szikla magaslatai alatt indultunk el a hajdani pojánai úton, szép télies időben és napsütésben, de sajnos hamar borúsra váltott az idő, de az idő továbbra is kellemes maradt.  A napokban nagy hó esett. Mindenfelé hóval belepett, hóval borított erdőkben – magaslatokban gyönyörködhettünk. A Pojánában, kb. fél méteres hó fogadott. Az utat a turisták tömege lepte el, úgy felfelé, mint lefelé egymást érték a szánkózók és a síelők.

Az “ENCIÁN” 1931 január 7-én alakult meg. Alapítója Tomcsányi Béla.

Január 12-én, szombaton   az időjárás függvényében az Enciánra emlékezve a túra irányát pénteken határozzuk el. Valószínű, hogy a Felső Pojánában fogunk kirándulni, mivel az ENCIÁN ott ugrósáncot épített. Az ugrósánc a 60-as években még megvolt.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

A Kőba-völgyében. Azt állítják, hogy a Nagykőhavas egyik legszebb zónája a Kiskőhavas vidékén. A Kőba zónáját a Kőba két patakja, a bal ág és a jobb ág határozza meg.

Malomdombokon, a Kőba patak mellett indultunk el. A tisztás  után az elágazásnál a bal ágon folytattuk az utunkat és a Pozsár-szikláig mentünk. A szikla tetejére az elágazástól lehet feljutni. Szép téli időben volt részünk. Az út folyamán a kis patak jeges képződményein gyönyörködtünk, amit a fotó galériában láthatunk.

Dr. Takáts József 1940-ben, a BRASSÓI TURISTA című folyóiratban a következő képen méltassa ezt a völgyet : “A Nagykőhavast járó turistáink  (kb. 750 tag) népes seregéből sokan hallották már emlegetni a “Köbát”-t, Köbanyakát, Köbapatakát, de elég kevesen vannak, akik be is járták a Nagykőhavasnak ezt a legnehezebben járható, de legszebb és legérdekesebb részét.” Továbbá írja : “A Köba völgyébe leérve (a Nagytisztás felől) uttunk két felé ágazik. Az egyik a Köba félelmetesen égnek meredő sziklafala tövében halad, – járhatatlan sűrű erdőben – mint siut a Bolnok felé ; a másik mint rendes nagykőhavasi turista ut, állandóan a Köba völgyében vezet le a Malomdombokig. Ez az ut szépség és turista érdekesség tekintetében, páratlan. A köba patak egyes helyeken eltünik a föld alá, majd kedves csörgéssel ujra felszinre tör ; közben az ut két oldalán szeszélyes alaku sziklatömbök, barlangok tarkitják a panorámát, ugy hogy a turista állandóan változó természeti szépségekben gyönyörködhetik”.

Székely Géza az 1936-ban megjelent A NAGYKŐHAVAS LEIRÁSA című könyvében említi, hogy a Jégbarlangtól lefelé menet a Kőba-völgyében lehet lejutni. De a könyvben van még egy figyelemre érdemes cím :  ” Mit irtak a régiek a Nagykőhavasról,” ebből a leírásból idézünk:

” Az EMKE Uti-kalauz (Erdélyi Magyar Kárpát Egyesület) Magyarország Erdély részében cimü munkájában (1891-ben) Rombauer Emil és Táglás István igy irnak: …. A derestye-hétfalusi vasuti állomástól dél felé alig negyedórai távolságban csinos erdészház és a régi rézmalom közelében a Györgyinás patak törtet a Tömös vizéhez. E patak mellett levő magaslaton árnyékos ösvény vezet az 1574 m magas Kiskőhavas felé. Utközben egy szép sziklaszoros : a Medvekapu érdemel megtekintést…”

Egy kis elemzés : Györgyinás patak, ez nem lehet más mint a  Kőba- patak. Ezek szerint majdnem 130 évvel ezelőtt a völgyet Györgyinás völgynek hívták ?

“Méhely Lajos a  Brassóvármegyei  Turista  Kalauzban, mely 1895-ben jelent meg, két és fél oldalt szentel a Nagykőhavasnak, ezenkívül oldalas képeken mutatja be a hágó kezdetét és a sziklakaput.’      

Egy pár évvel ezelőtt jártunk a Kőba patak melletti  dzsungel szerű őserdőben, ahonnét csak a majmok hiányoztak, viszont érdekes szikla alakzatokat figyelünk meg. A Medve-kőkapu fent rejtőzködik a magaslaton.

Ó-esztendő búcsúztató, Új-Év köszöntő a Salamonkőnél, ahol már igazi tél uralkodott. Kellemes télies időben volt részünk, mindkét alkalommal.    A környező behavazott sziklák, szikla csúcsok és a kis patak jég csipkézetei  szép látványt mutattak. Szállingózó  hóban, pezsgő koccintással vettünk búcsút az Ó-esztendőtől és köszöntöttük az Új-Esztendőt.

A Brassói Lapok 2018  49. számában a következő közleményt  találjuk :

Az evangélikus-lutheránus egyház tanácstermében bemutatják Sipos Lajos Gyökereink című könyvét. A kötet a kolozsvári Házsongárdról megjelent monográfia mellett, az egyetlen olyan erdélyi kiadvány, amely valamely város sírkertjeiben nyugvó jeles személyiségéről nyújt képet. Megismerve, hogy melyik brassói temetőben nyugszanak a magyar, szász és román kultúra nagyjai, betekintést nyújthatunk a város gazdag történelmében”.          

Sipos  Lajos nyugdíjas, az Áprily Lajos Főgimnázium  magyar-román szakos tanár volt.   Méltatása. 

2001. beiratkozik az  EKE-ben, majd 2006-tól  a  Brassói Turista Egyesület tagja. Az egyesületben kultúr-szerepet tölt be. Tisztesség megadó, barátságos túra társunk, természet kedvelő  és állatbarát.   Számtalan túrán vett részt, de éveken keresztül járta a brassói temetőket, hogy adatokat gyűjtsön a megálmodott könyvének a megírásához. Évekig dolgozott kitartóan rajta, aminek a végén meg is lett a gyümölcse. A figyelme nemcsak a temetőkre hárult, részletesen tanulmányozza Brassó történelmét is. Még Szulejmán sem hiányzik a történelem írásaiból, olvassuk a könyvében. De nemcsak az elhunyt brassóiak nagyjait kutatta, verseket és különböző történelmi leírással is foglalkozott, Barcaság, Kovászna és Székelyföld a fő témája. Különböző kulturális rendezvényeknek a szervezője, mint például : az Apáthy Géza estély. A BTE honismereti túrái keretén a váraknál, mint például a Sepsibükszád Sólyomkő várával tartott szép történelmi előadást. Elmondta magyarul, és mivel románok is voltak jelen elmondta románul is. A románok viszont megjegyezték,  hogy úgy tudják, hogy a vár Dák eredetű. Kastélyoknál, a magyar és szász templomoknál a tömősi 1849, emlékműnél tartott példaképes beszédeket.

Ismerd meg Brassót címmel több hetes ismertető találkozót szervezett megkezdve a bertalani Szentner József sírjától, végigvonulva az egész városon, a nevezetes helyeken ismertető előadást tartva. Továbbá fel a Cenk tetejéig, az Árpád szobor történelmét és a látható városrészek nevezetes helyeit ismertette. Dr. Szikszay Jenő volt magyar szakos tanáráról sem felejtkezett  meg. Az Áprily Lajos Főgimnázium főbejáratánál az ő kezdeményezésére,

(amit az iskola vezetősége éveken keresztül  ellenzett)  Szikszay emlékére, emléktáblát avatott és szenteltetett fel. Az  iskola tanárai ellenezte a tábla avatást, ezért  egyetlen-egy tanár sem jelent meg az avatási ünnepélyen,  kivéve az iskola gondnokát, Pásztori Gézát. A BTE pár tagjai ott volt. Az EKE egyesületből egyetlen személy értékelte a tábla avatást, Nádudvary György. A Brassói Lapok szerkesztősége sem méltatta Sipos Lajosnak ezt a magyar tanárokat szerető igazi hazafias munkáját.  

Méltatásokat is írt.  Szentner Józsefet  és az egyesület alapító elnökét méltatta.    

De térjünk vissza a könyvhöz. A könyv a Brassó Lapok keretén jelent meg. A lapban azt írja : “Sipos Lajos Gyökereink”, de a könyv eredeti címe : Sipos Lajos Brassói gyökereink. 

Továbbá, kereskedelmi forgalomba nem kerül. Állítólag kevés példányban jelent meg. A bemutatón nagy sikere volt, a könyveket mind elkapkodták, voltak akik két-három példányt is vettek.

Nemcsak Magyarországon, hanem Erdély szerte is számtalan megemlékezéssel találkozhatunk. Azok az “Erzsébet” parkok, különböző fa ültetvények,  mind az ő nevéhez fűződnek, de szobrokkal is találkozhatunk.      

További részletek és bejelentkezés az  ismert telefonszámon. Várjuk tagjainkat. 

Mivel egy hétfői napon szerveztük a túrát, kevesen vettek részt, még a megszokott túratársaink-se jöttek el. A Mikulás viszont jött, annak ellenére,hogy nem volt hó.  Viszont egy nagyon barátságos, nagy termetű faj kutya csatlakozott a túránkhoz. A borús, szép időben, egy csepp hó sem volt, mindezek ellenére szép kilátás volt a Nagykőhavas sziklái felé, a havas Bolnok is szép látványt nyújtott.

Azért szerveztük a Mikulás túrát hétfőn, mert a Csiporkára kirándultunk, a szándékunk az volt, hogy valamelyik kunyhóban telepedjünk le és senkit se zavarjunk, igaz nálunk nem szokás a hangoskodás. A turista regula szerint, a “kirándulásokon ne a turisták énekeljenek, hanem a madarak éneklését hallgassák.”    Senki emberfiával az út folyamán nem találkoztunk. A Mikulás flekkent a meglévő tűzhelyen megsütöttük, a vendég kutyánk is jó ízűen rágcsálta a csontokat.

Az első Mikulás túrán, egy csepp hó sem volt. Valószínű, hogy a második Mikulás túrára a Mikulás  már  igazi havasi tájon, szánnal fog jönni. Valószínű, hogy sütésre is sor kerül.

A további részleteket pénteken beszéljük meg. Bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

Erre a túrára egy könnyű séta túrát választottunk, a Nagy-Pojánát.  A különböző évszakokban, többször bejárt úton mindig találtunk figyelemre érdemes természeti szépségeket. Így volt ez most is. A Postarétről az 50-es busz, most-már felmegy a Salamon-kőig. Innét indultunk. Az út folyamán négylábúval nem találkoztunk, csupán egy pár turistával. A Nagy-Pojánában telepedtünk la a Hosszú-gerinc alatt. Lent a völgyben hideg volt, viszont fent a Pojánában  kellemes meleg, késő őszies, tiszta levegőt élvezhettük.

Molnár Zoltán a rendszerváltás után alakult brassói EKE túravezetője volt. Állandóan járta a havast, elmondta, hogy több mint 80-szór járt a havason, azon az éjszakán amikor a turistaházat felgyújtották fenn volt a házban. Hajnal tájt ébresztették, hogy ég a ház ! Szomorú látvány volt ahogy a ház égett, a meglepetés az volt, hogy a házhoz elég távol levő kis ház is égett, tehát azt is felgyújtották. Az indok az volt, hogy a kémény miatt keletkezett a tűz. Zoli bácsi azt is elmondta, hogy a konyhában nem volt begyújtva, később az a hír terjedt, hogy állítólag a  konyha felelősének hiánya volt és ezért kellett a háznak leégnie, hogy a bizonyítékok megsemmisüljenek. Állítólag arra ítélték, hogy építsen egy menedékházat a havason. A kis menedékház felépült, a hozzávaló fa részeket helikopterrel  szállították föl. A leégett háznak a fal részei épen megmaradtak, csak a fa részei égtek ki. Amiről meggyőződhetünk  az alsó fotón. Nem lett volna könnyebb a ház alsó részét kijavítani, és egy tetőt ácsolni, tovább lehetett volna építgetni, de nem ezt tették.

1995-be voltunk fen a havason, fiatalokkal találkoztunk a háznál, azt mondták, hogy külföldi segítséggel kijavítják a leégett házat. A következő év tavaszán megint felmentünk a havasra, nagy meglepetésünkre a kis háznak nyoma sem volt  ! Leégett volna ? de tűznek nem volt nyoma, egy összetört mérleg volt ott ahol a ház állott, szanaszét ágyak, és mindenféle szemét hevert. Valakik lerombolták a házat. A mai napig sem tudtuk meg, hogy mi történt azon a télen.

A lelkes Molnár Zoltán nem tudta elviselni, hogy nincs menedékhely a havason. Ezért barátokkal összefogott és egy kis kunyhót barkácsoltak egy eldugott helyen, a kunyhót Zsuzsinak nevezték el. A vandálok viszont megtalálták és többször feltörték. Rövidesen a négyfalusi EKE épített menedék házat a havason, Kovács Attila kezdeményezésére.

Bartók Árpád a “BRASSÓI TURISTA” című folyóiratban a következőt írja, részlet :

“az EKE a leégett Karpathenverein-ház helyén 1909 -be építette az első turista házát…

Érdekes megjegyeznem, hogy ennek az első EKE háznak  gondnoka már a Molnár házaspár volt” Továbbá Bartok Árpád leírja, hogy  1910-be  épült nagy turistaház gazdájának a Molnárt és feleségét választotta.  Ezt azért közöltük, mert felvetődött az a kérdés, hogy Molnár Zoltán nem-e volt leszármazottja  a “Molnár” házaspárnak ?

                            

December 7-én, pénteken Mikulás túrát szervezünk. Az időjárást figyelembe vételével határozzuk el a túra irányát és a végleges időpontját.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon, amit a kezdő lapon láthatunk.

 A múlt szombaton, a  Máltai Szeretett Szolgálat által szervezett Katalin bálon vettünk részt.

A rendezvényen elég sokan vettek részt, ezért egy kissé zsúfoltság volt, de azért mindenki jól szórakozott. A zene is jó volt, de egy kicsit túl erősen volt kihangosítva.   Fari Tibor  vezette az eseményeket, a tombola kiosztása is rája hárult. Az egyik zene szünetet kihasználva, felléptek  a “Cenk alatti sétálók”  énekesei.