Döblen. Turisztikai szempontból nagyon elvolt hanyagolva. A Salvamont segítségével a terepet felkészítettük a táborra. Újrafestettük a piros és kék kereszt jelzéseket, ami ma is látható. A Salvamont-tól  irányító táblákat rendeltünk. A táborozást megelőző  évben készítettük fel a terepet a táborozásra. Az egyik legsikerültebb táborunk volt.

A fő túra a csúcsra vezetett az Ördög-újai sziklát érintve. Mindennap más túrán vehettek részt a táborozók: Teszla, Dungu, Dobromir-tető, Magura, stb.  

Az archív fotókon a táborral kapcsolatos képeket láthatunk.      

A következő túra irányát szintén pénteken határozzuk el az időjárás függvényében. Valószínű, hogy szintén a Bodza vidékére megyünk túrázni. Még sok látnivaló vár ránk ott.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

Az időjárás előre jelzése valamennyire beteljesedett. délelőtt szép idő, délután eső. A nagy esőzések miatt, Döblen felső részében a nagy sár miatt, csak terepjáróval lehetett közlekedni. De megvoltunk elégedve, ameddig feltudtunk jutni, közvetlenül az Ördög-újai sziklával szemben. Kár, hogy szembe sütött a Nap, ezért egy kissé homályosan látszott a szikla. Távcsővel megnéztük a szikla környékét, rododendron virágot nem lehetett látni. Kárpótlásul  egy valóságos sziklakertben gyönyörködhetünk.  Megkerestük a volt tábor helyünket, majd délután a pisztrángoshoz mentünk. A nem messze lévő Nagy-súgó vízesést akartuk megkeresni, de erre nem került sor a bekövetkező nagy eső miatt. Keresztvárra esőben érkeztünk meg. A falu közelében levő alagutat sem tudtuk megnézni.

A faluban Székely Ilonkát (Timár) látogattuk meg. Ilonka apja Székely Géza, a hajdani BTE turistatitkár unokatestvére volt. Ez alkalommal üdvözöljük Székely Géza gyermekeit, Tündét és Csabát. Hazafelé menve, Prázsmáron megnéztük az egyik legszebb, nagy szabású, karbantartott szász vártemplomot.

Mivel tovább tart az esős időjárás, ezért inkább honismereti túrákat szervezünk. Igaz most nyílik a rododendron, népiesen a havasok szépe. Az elmúlt évek keretén mindenfelé szerveztünk rododendron túrát. A legszebb túránk a Retyezáton volt, ahol többször is voltunk. A közelben, Buksa, Dudele, Csukás, Vöröshegy stb. szerveztünk szép túrákat. A Nagykőhavason is van, illetve volt rododendron, a csúcs vöröslött  tőle. Mára csak kevés virágot lehet látni, főleg a csúcs környékén. Az a hír terjedt el, hogy jó teát lehet főzni belőle. Ezért  a vandál turisták  kíméletlenül tépték a virágokat.

Az időjárást is figyelembe véve a túra irányát pénteken határozzuk el.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.

Már többször is jeleztük, hogy Kálnokra és a tőle nem messze levő Vads-tetőre fogunk szervezni túrát.

Kálnok. Tavaly a református templomot és a mellette levő haranglábat tekintettük meg. Most az unitárius templomot és szintén  a mellette levő haranglábat tekintettük meg. De itt Kálnokon a temető kertben megcsodáltuk az ezer éves tölgyfát. Ilyen hatalmas öreg fákat Mirkvásáron és Köpecen a háromtörzsű szilfát, sajnos a középső törzse kidőlt, lehet látni. Kálnokon figyelemre méltóa dr. Bedő Albert mellszobra és a díszes székelykapuk. 

A Vadas. Kálnokról  a két km.- re levő Kőrispatakra folytattuk a honismereti túrát. Mivel a tavaly itt mindent megnéztünk tovább mentünk a meredek hegyoldal alatt, ahol barlangok vannak, majd kiértünk a pisztrángos tóhoz. Itt kezdődik a Vadas-hágó. A Vadas, majdnem 1000 m magasságban van, 3,5 km-re a tótól a Baróti-hegység főgerincén.  Az úton kevés a szerpentin és az út nagyon meredek, baloldalt közvetlenül az út szélén mély szakadék kísér, védőkorlát nélkül.  Máskülönben az út elég jó minőségű és elég széles is.  A tetőn, a tisztáson szép kilátás nyílik. Hatalmas, nagy-kerekű traktorokat, úgy ötöt  figyeltünk meg. Ez arra utol, hogy itt nagyszabású erdőkitermelés folyik. A cserkész iskola előtt álltunk le. Egy kissé továbbá az unitáriusok találkozó helye, ahol szószék, kopjafa és egy harangláb, harang nélkül látható.

Délután fekete felhők kezdtek gyülekezni, majd az ég kezdett dörögni, ez arra figyelmeztetett, hogy szegyük a sátorfánkat. A csepegő eső Kökösnél ért utol.

Folyóév március 15-én, arról irtunk, hogy a 1849-es kökösi csatáról akkor emlékezünk meg, amikor a csata lezajlott, vagy-is június 6-án.  A szándékunk az volt, hogy Kökösön a Gábor Áron emlékműnél fejet hajtsunk és az emlékművet koszorúval ékesítjük fel. A rossz – esős időjárás miatt, sajnos  ez elmaradt. 

A napokban, sajnálatos dolog történt az Úz-völgyi, több nemzet katona temetőjében.  Tudott dolog, hogy a kökösi csatában, az oroszok ellen vívott hősi harcban eset el Gábor Áron. Ehhez  hasonló  hősi harc folyt szintén az oroszok ellen az első és a második világháborúban 1944-ben az ÚZ-VÖLGYÉBEN. A völgyben létesített katona temetőben, egy pár év ezelőtt jártunk és fejhajtással emlékeztünk meg az ott nyugvó hősökről.  

Most virágzik az encián és a turbán liliom.  Kirándulásunk alkalmával, már többször kerestük meg e gyönyörű virágokat. A következő túránk irányát pénteken határozzuk el. Valószínű olyan helyre megyünk, ahol találkozunk ezekkel a virágokkal, de más, most-már nyári virágokat is fogunk látni.  Azért határoztuk 15  vagy 16 – át, mert nem tudjuk, hogy melyik nap lesz szép idő.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

Mivel esős időjárás van, nem tudjuk, hogy milyen idő lesz a hétvégén, ezért a túra irányát pénteken határozzuk el.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon.

Mivel esős időjárás van egy közeli, kedvelt kiránduló utat választottunk a Sipoly-völgyében, a vízesést. Szombaton kellet volna menjünk, de mivel egész éjjel esett az eső, arra számítottunk, hogy minden vizes, ezért a túrát vasárnapra halasztottuk. Ködös – borús időben indultunk el, rövidesen szép napsütéses időben volt részünk, de délután azért megvert az eső. A flekkent az esernyők alatt fogyasztottuk el. A rosszra  forduló időjárás ellenére nagyon sok kirándulóval találkoztunk, főleg sok gyerekes családokkal.