A közbejött esemény miatt a Csernátonban szervezett túra elmaradt.

Mivel szerdára esős időjárást jósolnak, ezért a Sinájában tervezett túrát egy pár nappal elhalasszuk szombatra, vagy vasárnapra.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámin. 

A Dobromir-tető. 1085 m.

Egy pár hete a Dobromir-tetőn túráztunk. Többször is jártunk már ott és valószínű, hogy a jövőhéten szintén kimászunk a meredek hegyoldalon a tető egyik szép tisztására. Érdekesség itt az, hogy sok kristálytiszta forrás fakad a hegygerinc oldalából. A Dobromir-tető egy hosszú gerincnek a része.   Ez a hegygerinc Tatrangnál  kezdődik és levezet Babarunkára.  Főbb részei: Esztere — Szakadát — Dobromir — Dungú — Teszla — Babarunka. (Lehet a térképen követni).

Az egyik tisztáson három forrás folyik össze. A középső a legnagyobb forrás. Ez a kristálytiszta forrás be-van fogva és 14 km. hosszú csövön keresztül le-van vezetve Zajzonba a töltődébe. A helység tiltott terület, belépni tilos, ha túl megközelíted, akkor mindjárt megszólal egy sziréna. Zajzonban nagy kapacitású víztöltő működik. Az élelmiszer üzletekben megtalálható a palackozott jó minőségű zajzoni víz. 

Még azt megjegyezzük, hogy a tisztásokon keresztül, ahol erdőkitermelő jelzés van, szép ösvény vezet a Dungú felé.

 

Elöljáróban emlékezzünk idős Halász Gyulára a hajdani Brassói Turista Egyesület alapítójára, születésének 148-ik évfordulójára. 1871 szeptember 11. Csetény. 

Ugyancsak e folyó hónapban, szeptemberben emlékezünk idős Halász Gyula nagyobbik fiára, Halász Gyulára, művésznevén Brassai születésének 120-ik évfordulójára. 1899 szeptember 9. Brassó. 

A “SZÁZADIK ÉV KÜSZÖBÉN” című könyvében idős Halász Gyula a következő képen emlékezik meg a Párizsban élő fiáról, aki bejárta az egész világot, de Brassóban, szülővárosában, az apjához sohasem látogatott el. 

Egy pár mondatot idézünk idős Halász Gyula könyvéből :

— Édes jó Apuka, az Ön interjúja az Új Élet 1965 szeptemberi számában, a majdnem százéves arcképpel, nagy meglepetés és öröm volt számomra. Nagy titoktartónak tartjuk, midőn elhallgatta előttünk, hogy megírja emlékezéseit. Erősen hiszem, hogy érdekesek lesznek…

Égő várakozással utaztam 1956 augusztusának végén Párizsban, hogy ott élő fiamat, akit húsz éve nem láttam, még egyszer az életben megölelhessem, aki örök készülődése ellenére, éppen szülőföldjét nem tudta máig sem meglátogatni, holott majdnem a világ felét már beutazta.”

2008-ban, egy szép nyári napon, Scripcaru  Brassó polgármestere jóvoltából, Brassai szülőházán a Gácsmajor utcában  emléktáblát avattak fel, Brassó polgármesterének a társaságában. A Brassói Turista Egyesület jobb tagjai részt vettek az avató ünnepélyen, a  feltöltött képen a résztvevők társaságában, középen a polgármester.    

A legközelebbi túrát szombaton szervezzük, 21-én.  Két túra javaslatunk van, a Bányabérc-völgy, vagy szintén Szinájába megyünk, mert még mindig úgy a városban, mint a környékén van látnivaló.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

A Bucsecs-hegység.  A kitűzött célpont a hegység két csúcsa.

Elég korán reggel értünk Szinájában, jó hideg volt, de szerencsére nem fagytunk meg. A városból két felvonó működik, a régi kabinos felvonó és a nem rég kiépített gondola. Mivel a gondola induló állomást csak autóbusszal lehet elérni, a helybeliek azt javasolták, hogy menjünk inkább a felvonóval, mert az mindössze 10 percre van és olcsóbb, fel és le mindössze  50 lej. Azért mentünk szerdán, hogy a hétvégi zsúfoltságot elkerüljük. Szeles, de napsütéses időben értünk fel a Furnica csúcsára. Csodás kilátás, mindenfelé, hegyek, völgyek a mélyben Szinája apró házai, de a  tekintetünk  a Virfu cu Dor csúcsát kémlelte. Ilyen messziről is jól lehetett látni a kőgombákat. Mivel egy kissé fújt a szél, érdekes felhő alakzatok jöttek létre. Volt mit bámuljunk. Miután leereszkedtünk a völgybe, mindjárt kimásztunk a Virfu cu Dor csúcsára. A csúcs alatt az egyik legszebb kőgombát találtuk. Figyelmesen tanulmányoztuk a gombát, hogy tényleg két részből áll? Jól lehet látni, hogy a gomba kalapja neki van támaszkodva a gomba törzsére. Hihetetlen, hogy került az a több tonnás kőlap, pontosan a törzs közepére?  Tulajdonképpen itt csak egy igazi kőgomba van. Jobbról és bal felől érdekes kő alakzatok vannak. Érdekes a kilátás a Furnica csúcsa felé. A kör panoráma gyönyörű. Megjegyezzük azt, hogy innét indul egy zöld pont jelzés a Vanturisului vízesés felé. A vízesést meredek ereszkedőn lehet elérni. A vízeséshez két könnyebb út is vezet. A két csúcs közötti völgyön lefelé menet a piros sáv és a sárga kereszt jelzésen a tavakat érintve, egy másik nem jelzett úton lehet visszajönni. 2,5 – 3,5 óra.

A nagy kánikula miatt, egyelőre elhalasztottuk a Bucsecs-hegységre tervezett túrát. Egy kisebb túrát szerveztünk egy kedvelt völgyben, a Sipoly-völgyében. 

Ha még kitart a derült időjárás, akkor megszervezzük a Bucsecs-hegységre tervezett túrát.

További részletek és bejelentkezés az ismert telefonszámon. 

Az árnyékos völgyben elég kellemes volt. A sok meleg időjárásra tekintve, azt vártuk, hogy a patakok egy kissé elapadtak, de sőt még nagyobbnak mutatkoztak mint átlag. A zuhatagok sorozata kellemes zúgása kísért végig az utunkon. Rengeteg turista. Ennyi turistával  ebben a völgyben még nem találkoztunk. Céljuk a Létrás-szakadék és onnét vissza a piros pont jelzésen. Mi úgy terveztük, hogy nem megyünk a jelzett úton, hanem a völgyön megyünk fel, átgázolva az utat keresztező hét patakon. Ere felkészülve vittünk magunkkal zacskókat, amit fel kellett volna húzunk a cipőnkre, végül nem használtuk, hanem átgázoltunk a patakokon. A sok gyerekes turistáknak nagy csalódásuk volt, mert jelzett út hídja leszakadt és ezért ők is völgyön kellet, hogy folytassák útjukat. Mindegyik patak felé volt ácsolva egy olyan palló, amelyen egyensúlyozva, Isten segedelmével nem estél bele a patakba. Akik nem a pallón mentek át, azok megpróbálták, úgy két ugrással, mezítláb vagy egyszerűen cipőstől átjutni a patakon. Nem tudjuk, hogy eset-e valaki be a patakba, minden esetre a palló ácsolók szégyene.

Mi szerencsésen feljutottunk, a kereset barlangot is megtaláltuk.

Hajdanában, nem olyan régen a Létrás-szakadékhoz az út a völgyön ment fől, nem kellett patakon keresztül menni. A jelzés is itt vezetett. A régi jelzés még ma is látszik egy pár sziklán. Miért kellett ezt az utat elrontani, a patakot pedig össze-vissza vezetni. Egy hídon kellett átkelni, ami most is megvan, a legfelsőn.